Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

13 Örömmel állapítom meg, hogy a presbiterekkel való tanácskozás szo- 6. kása mindjobban életbe lép. Ennek a szokásnak igen nagy egyházépítő jelentősége van, mert ha a presbiterek, mint a lelkész legközvetlenebb munkatársai, a tanítókkal együtt öntudatos egyházépítő munkára buzdulnak, ebből az együttesből csak egyházunk erősödése következhetik be. Voltak egyházmegyei presbiteri konferenciák is, de sajnos csak három egyházmegyében. A pestmegyei felső esperesség ez év márciusában tartott konferenciája az egyházmegyei lelkészi értekezlettel kapcsolatosan a zsinat tárgyainak és az új liturgia kérdésének megbeszélésével foglalkozott. A budapesti egyházmegye áprilisi konferenciája, valamint a pestmegyei középső egyházmegye májusi tanácskozása a presbiteri hivatás és kötelesség kérdéseit világította meg. Ugyancsak nagy jelentősége van az egyházmegyei lelkészi értekezleteknek is, amelyeket az elmúlt közigazgatási év folyamán valamennyi egyházmegyében megtartottak. Ez évben a lelkészi értekezleteket különösen az egységes liturgia kérdése foglalkoztatta. Az egyetemes egyház ugvanis a liturgiái bizottság javaslatára a mult évben elrendelte, hogy a böjti időszakot minden magyar nyelvű egyházban liturgikus istentisztelettel tartsák meg. Ez meg is történt. A Lelkészegyesület békéscsabai konferenciáján az ország minden részéből azt a jelentést terjesztették elő, hogy egyes lelkészek vagy presbitériumok, esetleg egyházközségek ellenző magatartásával szemben az óriási többség a Budapest-Deák-téri liturgikus rendet kedvezően fogadta. Természetes, hogy ezzel az egységes liturgia kérdése még nincsen megoldva. Még akkor sem volna, ha valamennyi egyház elfogadta volna vagy elfogadná a Deák-téri formát. Mert még akkor is más rendje lenne a tót és a német egyházak istentiszteletének. Ha azonban legalább az összes magyar gyülekezetekben egységes formát tudnánk teremteni, olyan óriási lépéssel nyomulnánk előre az egységes liturgia felé, amely Luther eszményéhez juttatna közelebb. Javaslom, rendelje el a kerületi közgyűlés, hogy a pesti magyar egyház liturgikus formáját kerületünk valamennyi magyarnyelvű istentiszteletén a hívekkel való megismertetés céljából vezessék be és állandóan gyakorolják. Ha ugyanilyen rendelkezést az egyetemes közgyűlés is kiadna, egy év alatt talán eljutnánk odáig, hogy a jövő közigazgatási évben már az egységes liturgiáról is beszélhetnénk. Azok a hírlapi hozzászólások és merőben a megszokásra vagy hangulatra támaszkodó nézetek, amelyek eddig a liturgikus formák változtatása ellen nyilatkoztak, többnyire a hozzá nem értés bélyegét viselik magukon. Az istentisztelet rendezésének és kialakításának kérdéséhez nem hangulatok, hanem ismeretek és tanulmányok szükségesek. Hiszem, hogy ezek fogják eldönteni a liturgikus kérdés sorsát. A fő dolog az, hogy egyházunkban minden ékesen és építés érdekéből történjék. Az egyes egyházmegyék belterjes munkájáról a következőket jelenthetem. Az arad-békési egyházmegye közgyűlésén dr. Krayzell Miklós egyházmegyei felügyelő Pál apostol szavaival igyekszik megmérni az egyház vezető embereinek működését. Aggodalmát fejezi ki, hogy a legközelebbi zsinaton „kísérletek fognak történni az Egyházalkotmányban lefektetett alapvető alkotmányossági elveknek lényegükből való kiforgatására". Tiltakozik az ellen, hogy az egyházkormányzás irányzata felülről kényszeríttessék a hívekre. Reményét fejezi ki, hogy az alkotmány lényegét megértő és minden forradalmi velleitástól távolálló zsinati tagok teljes tisztaságukban fogják megőrizni az utókor számára az alkotmány lényegét. Kifogásolja, hogy a zsinat nincs kellőképpen előkészítve és a tervezett újítások nincsenek kellőképen megtárgyalva. A főesperes évi jelentésében kiemeli, hogy Luther Márton születésének 450. évfordulója milyen nagy örömünnep volt az egyházmegye valamennyi gyülekezetében. Békéscsaba különösen nagy ünnepséggel emlékezett meg a reformátorról és a reformációról, s ünnepén a kerület elnöksége, sőt a tiszai