Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

14 kerület képviseletében dr. Zelenka Lajos ker. felügyelő, felsőházi tag is megjelent. Sajnálattal állapítja meg, hogy a tekintélytisztelet az egyházban is sorvadóban van, aminek szomorú jelensége a gyülekezetekben a pártoskodás, az egyenetlenkedés és az egyházi tisztviselők torzsalkodása. Viszont megnyugvással állapítja meg, hogy az istentisztelet látogatottsága kielégítő, az igehirdetés rendes, csak a vasárnapi piacok és vásárok hatnak zavarólag az ünneptartásra. A belmisszió munkája is csendes mederben, de eredményesen folyik. Az ú. n. szekták lassanként elcsendesednek, sőt visszafejlődnek. Kifogásolja, hogy a leventeoktatás vasárnap délelőtt tartatik, ami az ifjúságot az istentiszteleten való megjelenésben akadályozza. A békési egyházmegye felügyelője, dr. Haviár Gyula megnyitójában a gyülekezetek és a hívek elszegényedéséről panaszkodik. Sok gyülekezet még tisztviselőit sem képes már fizetni. Tekintettel az egyházak fokozódó adósságaira, az egyetemes egyház figyelmét arra hívja fel, hogy keressen olyan pénzintézetet,amely kellő fedezet nyújtása mellett az egyházak adósságait konvertálja. Az egyházi adófizetés biztosítása végett pedig ajánlja az együttes adókezelés behozatalát. E nehéz időkben abból merít reményt és vigasztalódást, hogy híveink szorgalmas templomlátogatók. A főesperes évi jelentése kiemeli,.hogy az elmúlt közigazgatási év csak anyagiakban volt nehéz gondokkal terhelt, ellenben a hitélet örvendetes fellendülést mutat. Az emberek visszatérnek Isten oltárához és így reményünk lehet arra, hogy az emberi társadalom is az evangélium szerint fog átalakulni. Híveink egyházi buzgóságát nagyban fokozta Luther születésének 450. évfordulója, amelyet mindenütt bensőséges kegyelettel ünnepeltek meg. A beimisszió mindenütt eredményesen folyik. Ennek egyik következménye, hogy a szekták sorvadóban vannak. A budapesti egyházmegye felügyelője, dr. Mikler Károly, a zsinat méltatásával foglalkozik. Kifejti a zsinat jelentőségére vonatkozó tudnivalókat, visszapillant az elmúlt évszázadok zsinataira és a legutóbbi zsinat óta eltelt negyven esztendő változásaira. Ezek a változások követelik az új zsinatot, amely a haladó kor követelményeinek megfelelő reformokat van hivatva létesíteni anélkül, hogy a szigorúan vett autonómia szellemén csorbát ejtene. Az egyházi közigazgatás minden ágazatában megmarad az eddigi alkotmányos szellem, a hierarchikus törekvésekről csak a hozzá nem értők beszélhetnek a tudatlanoknak. Az esperes évi jelentésében rámutat a mai próbás idők nehézségeire, de egyúttal kiemeli az evangélium minden nehézséget megkönnyíteni képes isteni jelentőségét is. Az elmúlt év egyik kimagasló eseménye volt Luther születésének emlékünnepe, amelyet mindenütt nagy kegyelettel tartottak meg. Megemlékezik az egységes liturgia kísérleteiről és az ez év őszén tartandó zsinatról. Örömmel jelenti, hogy az egyházi élet és a templomok látogatása minden gyülekezetben örvendetes. Annál kirívóbb és sajnálatosabb a Rákócziúti tótnyelvű egyházközség állapota, ahol az elmúlt közigazgatási évben sem keresztelés, sem konfirmálás, sem esketés, vagy betérés nem volt, csak temetés hat esetben. Meg vagyunk arról győződve, hogy ha a Rákóczi-úti egyház — autonómiájára való hivatkozással — nem zárkóznék el a magyar egyház közreműködése elől és megnyitná üres templomát a Deák-téri és Fasori evangélikus egyháznak, amelyek egyike sem képes már ünnepi alkalmakkor a hívek tömegeit befogadni, az emberek üdvösségére és Isten dicsőségére a Rákóczi-úti egyházban is újra fellendülne az egyházi élet. Kiemeli még az esperesi jelentés a belmissziói és a hitoktatás eleven munkáját és az egyházmegye missziói köreiben folyó egyházszervező eredményes törekvéseket. Hálásan emlékezik meg a német Gusztáv Adolf-egylet 250 márka adományáról, amelyet a Budapest környékén lévő német evangélikusok istentiszteletének el-