Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1925. szeptember

15 i kunkat is — a Baldácsy-birtokot — a földreform körébe vonják, 5. de más egyházak hasonlócélú hatalmas birtokait lehetőleg megkímélik és mentesítik. Nagyon fájdalmas, hogy a felsőházról alkotott törvénytervezetben egyedül csak a mi egyházunkat fosztják meg szerzett jogaitól s e tekintetben orvoslást célzó közbenjárásunknak még semmi eredménye nem volt. Mindezeket a dolgokat nem vádképen, nem is panaszképen említem meg, csupán csak mint szomorú és lehangoló jelenségeket. Egyúttal azonban figyelmeztetésül is. Mert ha sem a közéletben, sem a ker. egyházak testvéries érzületében, sem az államkormány minden pártoskodáson fölülálló s egyenlő mértékkel mérni köteles magatartásában nem lehet bizakodásunk, akkor csakis és egyedül a magunk kitartására, hűségére, kölcsönös megértésére és támogatására alapíthatjuk jelenünk nyugalmát és jövendőnk reménységét. Ezt az evangéliumi öntudatot igyekeztem erősíteni mindenütt, ahol a mult év folyamán hivatalos látogatást tettem. Egyúttal mindenütt a felekezetközi jó viszony ápolását kötöttem híveink lelkére. Természesen nem a magunk megalázása és a magunk egyházának a megtagadása vagy megszégyenítése árán, hanem a türelem és testvéri megértés készségének a szemmeltartásával. Ez évben Pitvarost, Mezőhegyest, Csanádalbertit, Ambrózfalvát és Tiszaföldvárt látogattam meg. Szentesen, Hódmezővásárhelyt és Váczott is bejelentettem látogatásomat, de különböző okokból nem fogadhattak. Tapasztalataimat, megfigyeléseimet és rendelkezéseimet az egyházmegye elnökségéhez írott levelemben rögzítettem le. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy népünk mindenütt szívesen hallgatja az evangéliumot s csak a vezetők példás buzgóságán. fordul meg, hogy apáik örökét továbbra is híven megtartsák. Az elmúlt év folyamán másnemű útakat is tettem. Április havában a szolnoki vasúti gépgyár meghívására a munkásoknak tartottam beszédet. Ezt megelőzően azonban a budapesti államvasúti gépgyár munkásai között végeztem ezt a hazafias munkát, akik a március 15-én az egyetemi ifjak ünnepén tartott ünnepi beszédem miatt ért hírlapi megtámadtatásom bánatát akarták, meleg együttérzésükkel enyhíteni, midőn nálam küldöttségileg tisztelegtek, majd előadás tartására szólítottak fel. A magyar munkások e nemes, hazafias megmozdulása véghetetlen örömmel töltött el s látogatásuk egy jobb jövendő hajnalhasadásának derűjével árasztja el a szomorú magyar égboltot. Április végén a Gyakorlati Keresztyénség világszövetségének előkészítő ülésén vettem részt Zürichben, ahol a nagy templomban az istentiszteleti részt végeztem. Most augusztusban pedig ugyanezen világszövetség stockholmi gyűlésein vettem részt s a Kathedráléban aug. 23-án istentiszteletet tartottam. Mi volt ennek a hatalmas méretű gyűlésnek a jelentősége és eredménye, azt más