Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1930. október

6 3. Emelkedett lélekkel emlékezzünk meg ezért a 400 év előtti hittételről, a követők önfeláldozó példája pedig hassa át lelkünket mindig és mindig, valahányszor emberek dolgában cselekszünk. Vétkezik, bünt követ el, aki bármi alapon az emberi fejlődés erőegységét, a nemzet egységét lazítja, az emberi fejlődés magasztos eszméjének árulója mindenki, aki a belső egyenetlenkedés szításával a munka egységét háborítja. Nem a felekezetek egymás közti viszálykodása, egymás kisebbítése az a mód, amely az Űr dicsőségének megismeréséhez és az emberiség haladásához vezet, hanem a nemzeti eszme szent palástja által összefogott nemes verseny és párhuzamos munka. A vallás lényege nem a kizárólagosság, hanem az Isten létének, igazságának, tanításának elismerése és követése. Kötelességét ezért helyesen csak úgy teljesítheti bármelyik felekezet, hogy tűréssel a másik irányában, saját kebelében szellemi és anyagi képességei teljes kifejtésével törekszik' saját népét mind tökéletesebbé tenni. Azonban, amikor a türelmet hirdetem, nem azzal az értelemmel teszem ezt, hogy szótlan elszenvedői legyünk jog- és méltánytalanságnak. Ami jog bennünket megillet, azért küzdenünk kell az igazság legyőzhetlen fegyverével, ahol pedig méltánytalanság ér bennünket, önérzetünk teljes méltóságával kell és fogjuk is azt mindenkor és minden irányban visszaverni. Sajnos vannak még jogaink, amelyekért küzdenünk kell, ért bennünket méltánytalanság, amit el kell hárítanunk. Az 1848. évi XX. t.-c.-ben biztosított jogaink végrehajtása még ma is késik, még ma is a múlthoz viszonyítva szinte fokozott mértékben ér bennünket kisebbítés lelkiekben, anyagiakban egyaránt. Ama fennkölt szellemű nagy idő törvényalkotásához, az abban biztosított jogainkhoz utolsó lehelletünkig fogunk ragaszkodni és érte küzdeni. A bennünket lelkiekben ért sérelmekkel szemben a kellő felvilágosítás megadása után, az ítélkezést nyugodtan rábízhatjuk minden tisztán látó egyénre, mert a mi igazságunk fényes mint a nap, mert a mi hitünk az egy igaz Isten és ha Isten velünk, ki ellenünk! Ezernyi anyagi vonatkozású sérelmünk is van: a tanítói kar javadalmának átértékelésénél megállapított egységár. A tanszemélyzet kinevezésénél a felekezeti arány be nem tartása, a tanszemélyzet kinevezésénél bevezetett újabb s rekriminációk hatása alatt ismételten enyhített s végül átmenetinek minősített eljárás. Egyházunk dotációjának tán látszólag jogos, de más dotációkkal való összehasonlítás után méltányosnak nem mondható megszorítása. Az időkhöz alkalmazott fegyverekkel mindig és mindenütt küzdenünk kell ez igazságtalanságok ellen, egész addig, amíg az igazság diadalra jut. Ezek a megnehezült idők fokozott követelményeket támasztanak velünk szemben befelé is. Különösen a lelkészi és tanítói karra hárul fokozott feladat, mert fokozott odaadással kell munkálkodni azon, hogy az anyagiakban nehézségekkel küzdő nyáj fogékonnyá vált lelkét az ellentétes világnézeti behatásoktól megóvja, ott az evangélium egyedül éltető tanítását megtartsa, sőt erősítse.