Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1930. október

7 De a múlthoz viszonyítva igenis fokozott kötelességeket rak a megnehezült 3 idők gondja az egyház minden egyes tagjának vállára. Az anyagiakban terhessé vált időkben restringált állami támogatás, emellett ugyancsak az idők változása folytán keletkezett új feladatok azok, amelyek az általános gazdasági helyzet folytán is nehézségekbe jutott egyházi társadalmunk gondjait növelik. Ügy érzem, úgy látom, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy a protestantizmus kezdő századának áldozatos idejét éljük ismét. Amikor az egyházközségeknek az elvesztésre ítélt iskolákért folytatott nehéz küzdelmét látom. Amikor a lelkészi és tanítói karnak az anyagiakban való megcsonkítás' dacára teljes lélekkel és odaadással folytatott munkáját nézem, felmelegszik a szívem, felemelkedik a lelkem s hiszek, bízom egy szebb, egy jobb jövő elkövetkezésében. Engedje meg a tisztelt Közgyűlés, hogy amikor a meglévőkért folytatott küzdelemről megemlékezem, rámutassak egy, az idők nyomása folytán újonnan keletkezett, nagyon fontos és nagy kihatású feladatra, amely fokozott gondoskodást parancsol számunkra. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az idők terhe veszélybe sodorta ifjúságunkat! Az idő könyörtelen nyomása nagyon sok esetben lehetetlenné teszi, hogy fiaink tanulmányaikat folytathassák. Nem oly súlyos a baj a középiskoláknál, mert itt az internátusok, az étkezdék biztosítják az ekszisteneiát, de a szegénysorsú felsőiskolai ifjúság léte teljesen problematikussá vált, mert ami intézményes segítségre ez az ifjúság támaszkodhatik, az csekélységénél fogva a kérdést meg nem oldja. Pedig tudnunk kell, mélyen tisztelt Közgyűlés, ha fiatalságunk leszorul a tudományos pályákról, úgy egyházunk elveszti azt a kultúrfölényt, amellyel dacára szerény anyagi helyzetének mindig kiemelkedő helyzetet biztosított a maga számára. És tudnunk kell azt is, hogyha a felsőiskolákig eljutott, de ott támasz nélkül maradt fiatalságunkról nem gondoskodunk, ennek a félben maradó intelligenciájú fiatalságnak a lelke idegen eszmék, téves tanok, mérges gyümölcsöt termő talajává válik és nemcsak elvész az egyház és haza számára, de mindkettőnek ellenségévé válik. Amíg nem késő, gondoskodnunk kell erről a fiatalságról! Főiskolai segélyintézményeinket ki kell bővítenünk, meg kell erősítenünk. Nem kerületi, hanem egyetemes egyházi feladat ez, ép ezért azt az indítványt vagyok bátor az igen tisztelt Közgyűlés elé terjeszteni, határozza el, hogy felír az egyetemes egyházhoz és ott kéri, hogy a szegénysorsú főiskolai hallgatók megsegítésének tárgyalására és megfelelő javaslat kidolgozására küldjön ki egy bizottságot. Ezekben a gondolatokban érintettem azokat a bajokat, problémákat, amelyek a mai életből kiáltanak felénk. Az itt elhangzott kéréseimmel fordulok a mélyen tisztelt Közgyűlés minden tagjához, fogadja be ezeket a gondolatokat a lelkébe s ezen gondolatok nyomán keletkezett elhatározással tegye cselekedetté azt, ami hazánk, ami egyházunk boldogulásához vezet.