Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1930. október

5 Ismét panasztól hangos az ország, ismét kísért a lelki elernyedés veszedelme 3: és bizony mondom, ha ismét erőt vesz rajtunk a kábulat, ha most sem látjuk tiszta szemmel az eseményeket, megismétlődik rajtunk a tizenkét, év előtti történet, de most már helyrehozhatlanul. Nem a félelem siránkozása ez, tisztelt Közgyűlés, hanem a figyelmeztetés szava abban az irányban, hogy látásunkat ne engedjük ismét köddel elhomályosíttatni, őrizzük meg lelkünk szilárdságát. Félelemre vagy csak aggódásra is okunk nincs. Látnunk kell azt, hogy itt harc folyik, tudnunk kell azt, hogy a rejtve vezetett támadás csak az első percekben, csak az ellenintézkedések foganatba vételéig hathat deprimálólag, bíznunk kell abban, hogy ezek az ellenintézkedések eredményesen meg is fognak tétetni. Emeljük fel a tekintetünket. Ennek a sok megpróbáltatáson keresztülment nemzetnek az élén legelső emberként egy férfi áll, aki ezt a nemzetet tíz éven át vészen, nyomorúságon keresztül bölcsességgel, eréllyel, előrelátással a porból felemelve elvezette az államok közti egyenrangúsághoz, ennek a nemzetnek az élén egy férfi áll, aki minden magyar értéknek tökéletes inkarnációja, aki a szeretet, a féltés minden érzése által él minden igaz magyar szívben. Ez a férfi Magyarország Kormányzója, legyen az erősítő, lelkesítő példánykép munkában és kitartásban nekünk magyaroknak. Amikor Ő Főméltósága a Kormányzó Űr kormányzói működésének ez évben elkövetkezett tíz éves évfordulójáról megemlékezünk, imaként hagyja el ajkamat a fohász; üdv nevére, áldás életére. Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Amint mondottam a világnézleti harc ádáz küzdelmeinek idejét és gyötrelmeit éljük. A szervezetekbe tömörült kapitalizmus túlságba hajtása az embertömegek kizsákmányolására, az emberi hivatás és rendeltetés betöltésére való képtelenséghez, ennek ellenkezője pedig — mint a szovjet eseményei mutatják — az embernek tömegekben való kiirtásához, az embernek a szó szoros értelmében való elállatiasodásához vezet. Hol itt az igazság, hol a helyes út! Ebben a kérdésben az igazság, az út, az élet az Űr Jézus tanításának követésében van. A tettre kész, önfeláldozó felebaráti szeretet az az erő, amely az emberiséget e gyötrő harc keserveitől megmentheti. 400 évvel ezelőtt, amikor a lelki válság már-már végveszély felé vitte az emberiséget, az augsburgi hitvallástétel új tartalmat öntött a lelkekbe s amikor ennek nyomán Krisztus evangéliuma ismét diadalt aratott, megindult az emberiség fejlődése, az egyenlőség, testvériség és szabadság útján fölfelé. Igen tisztelt Közgyűlés! Büszkén vallhatjuk, hogy a középkor óta fejlődött emberi kultúra alapját a protestantizmus vetette meg. Gazdaggá tette a világot lelkiekben, anyagiakban egyaránt, ő maga pedig maradt az, aki volt: lelkiekben egyszerű, szerény, nemes és önfeláldozó, anyagiakban pedig szegény.