Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

98 jövedelmet jelentenek, mint pl. a festés, harisnyakötés. Megrendelés, hála az Úrnak, egész éven át volt — különösen a festő testvérek számára. Örömmel látjuk, hogy mind ismertebbek és kedveltebbek lesznek könyvjelzőink, falimondásaink, levelezőlapjaink, selyemképeink stb. Iratterjesztésünk forgalma is örvendetesen növekedett, de — bár a bevételt a szükséges beszerzéseken kívül a kölcsönök visszafizetésére fordítjuk, — még mindig nagy tartozásai vannak és igen fontos volna, hogy tagjaink azt szívükön viseljék. Űj füzeteket, képeslapokat, falimondásokat és könyvjelzőket az elmúlt évben is adtunk ki. Legnagyobb vállalkozásunk azonban a leszakítós naptár kiadása volt. Főnökasszonyunk már több évvel ezelőtt gondolt reá, hogy jó volna a leszakítós naptár mintájára egy magyar naptárt szerkeszteni. Időközben két helyen is kiadtak ugyan ilyen naptárt, de a mi köreinkben továbbra is fennállott ennek a hiánya és mivel ez a kérdés az utóbbi években mindig sürgetőbbé lett, a lefolyt évben hozzáfogtunk annak megvalósításához. Az Űrnak különös kegyelméből néhány ember buzgó munkálkodásával igen rövid idő alatt sikerült is ez. Anyagiakban áldozatot jelentett a naptár kiadása, mert a teljes példányszám eladása esetére is csak az előállítási költség térül meg. Azonban az a készség, amellyel naptárunkat mindenfelé, még a távolabb álló körökben is fogadták, bíztató jel arranézve, hogy a megkezdett munkánkat imádkozva tovább folytassuk. A mult jelentésben az orvosi munka örvendetes fellendüléséről számoltunk be. Amint a külső jelek mutatták, ez a lefolyt évben csak fokozódott volna, ha Urunk az Ő, előttünk még nem egészen megértett, de kétségtelenül bölcs és kegyelmes gondolatai szerint meg nem engedi, hogy az fennakadást szenvedjen. Doktor testvérünk ugyanis, amennyire emberileg meg lehet állapítani, attól a sok munkától és fáradságtól, amit a kórházi ügyek elintézése szerzett neki, kimerülve és a nagy szélben és hidegben még betegen is végzett útjain megfázva komolyan megbetegedett. Eleinte csak a faluba járást szüntette be, de a napnak minden szakában fogadott beteget rendelőjében. Későbben — sajnos — ezt is redukálnia kellett és így ősz óta szigorúan csak a rendelőórájában 2—3-ig fogadhat betegeket, ami természetszerűleg a létszám igen nagy csökkenését vonta magaután. Még mindig sok dolgot ad azonban az anyaház tagjainak kezelése, kik között naponként többen akadnak, akiknek valami tekintetben az ő segítségére szükségük van. Megbecsülhetetlen az a szolgálat, amelyet kedves Doktor testvérünk így betegen is végez, de azért szívünk hő vágya és éppen ezért imánknak is állandó tárgya, hogy egészsége visszaadassék s újra egészen beleállhasson a munkába. Tudjuk, hogy Urunk a maga idejében meghallgatja kérésünket. Kórházi munkánk az elmúlt évben forduló ponthoz ért. A Telepy-utcai kórház sebészeti osztálya megszűnt és így a diakonissza testvérek másutt való elhelyezése múlhatatlanul szükségessé vált. Igen nehéz, nagy küzdelmeket kellett Doktor testvérnek végigharcolnia, míg az ügy általános megelégedésre elintéződött. A testvéreket a Margit-kórházba helyezték, ahol március 1-én a sebészeti és belgyógyászati osztályt, április 15-én a szülészetet is átvették. Az alatt az idő alatt, míg utóbbi még a világiak kezén volt, sok kellemetlenséget kellett elszenvednünk, s így annál nagyobb volt örömünk, amikor az egész kórházat elfoglalhattuk. Azóta is csodálattal és imádattal gondolunk Urunknak erre a vezetésére, hogy ezt a kedves kisebbszerü kórházat adta nekünk, ahol sok tekintetben zavartalanabbul végezhetjük munkánkat, mint áz előbbi helyen. Nagy hálára kötelez az is, hogy a kórházi igazgató úrban eddig igen meleg pártfogót és jóakarót kaptunk, aki minden ügyes-bajos dolgunkat a szívére veszi és lépten-nyomon jelét adja gondoskodásának, szeretetének. Miután a tanfolyamot végző testvéreknek a kurzus végeztéig régi helyükön kellett maradniok, helyettük s még azon felül is új munkerőket kellett a Margit-kórházban beállítanunk. Összesen 17-en végezték itt a munkát. Bár kisebb-nagyobb nehézségek egész éven át voltak, még felekezeti ellenségeskedések is előfordultak, — mégis — az Űrnak legyen hála érte — sok áldás is fakadt a kórházi munkából. Többen, — egyesek a halálos ágyukon békességet találtak, mások pedig — olyan benyomásokat nyertek, amelyek feledhetetlenek lesznek számukra.