Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

99 Nagy örömünkre szolgált az is, hogy engedélyt kaptunk ana, hogy vasárnap este evangélikus istentiszteletet tarthassunk a betegeknek. Ezeket a 111. kerületi lelkész, vagy a segédlelkész tartják meg, akik egyesületünk tagjai. Két esetben külön kérésre testvéreink magánházban is ápoltak néhány hétig. Ősz óta két diakonissza testvér és egy próbatestvér a Rökk Szilárd-utcai Bábaképző Intézetben a szülészeti tanfolyamot végzi. Szentendrén a Lorántífy Zsuzsanna rcf. leányinternátusban az iskolaév befejezésével a diakonissza testvér felügyelőnői munkája véget ért. Az új iskolaévben pedig új ajtó nyílt meg a Vilma királynő-úti evangélikus gimnázium internátusában, ahol ugyanaz a testvér teljesít szolgálatot. A betegszobába kerülő gyermekek ápolása, gondozása, és a gyermekek fehérneműinek kezelése képezik a munkakörét. Közben alkalma nyílik arra, hogy a gyermekekkel lelkileg is foglalkozzék és többeknek a megnyilatkozása arról tesz bizonyságot, hogy a szívek fogékonyak a hallottak számára. Januártól—szeptemberig Balatonszepezden munkálkodhatott az egyik diakónus testvér. Szülei ugyanis ott laknak s mikor egyik nyáron látogatásukra náluk volt, megismerkedett a község egyes vezetőivel is. Ez adta meg a gondolatot arra, hogy — mivel a református tanító állása nem volt betöltve, — ideiglenesen megválasszák és a hitoktatást és az istentiszteletek tartását reábízzák. Diakónus testvérünk jól kihasználta a rendelkezésére álló időt, foglalkozott a gyermekekkel, ifjakkal, felnőttekkel, hetenként többször tartott bibliaórákat. A jelek úgy mutatják, hogy ez a munka sem volt hiábavaló. Vannak egyesek, akiket az Ige megragadhatott s akik most már együtt olvassák a Bibliát. Diakonissza állomásaink: Nyíregyháza, Székesfehérvár, Rákoskeresztúr, Bonyhád és Hódmezővásárhely. Nyíregyházán az „Elim" Nyomorék Gyermekotthonban két diakonissza testvér dolgozott. Az egyik főkép a gyermekek lelki és testi gondozásával foglalkozott, a másik pedig a házi és kerti munkákat végezte és vezette. A harmadik diakonissza testvér, aki Nyíregyházán van, most is bent lakott a városban a munka vezetőjénél és neki volt segítségére. Elimban 9 nyomorék gyermeket gondoztunk, kevéssel karácsony előtt vettünk fel egy 10. gyermeket is, akit a kórházi munkával kapcsolatban ismertünk meg. — Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, megint csak arról tehetünk bizonyságot, hogy az Űr kegyelme gondoskodott Élimnek minden szükségéről, úgy hogy — bár fenntartására tőke nem áll rendelkezésünkre, — azoknak, akik ott otthont találtak, soha semmiben sem kellett hiányt szenvedniök, ellenkezőleg: fejlődhettek, erősödhettek, lelkileg, testileg. A házban vasárnapi iskolát tart az egyik diakonissza testvér, a másik végezte a tokaji munkát. Közben a városban is tartottak órákat és látogatásokat tettek. Székesfehérvárott az elmúlt évben is az egyik diakonissza vezető testvér végezte a munkát, tagjaink szíves segítségével. A munkák ugyanazok voltak, mint az előző években is. Vasárnap délután vasárnapi iskola, utána és szerdán este evangélizáló óra, csütörtökön reggel ébredési imaóra, este tagok órája, pénteken férfi bibliaóra, szombaton délután serdülő óra leányok számára. A rendes heti tagok óráján kívül havonként egyszer még külön is összejöttek az asszonyok a hónap első hétfőjén, a leánykör tagjai az azt követő vasárnap, a férfiak pedig a hónap második hétfőjén. Ha voltak résztvevők, testvérünk, reggelenként és esténként áhítatot is tartott. Hetenként egyszer, kedden délután pedig ellátogatott a városi kórházba, ahol a protestáns betegekkel foglalkozott. Bár annakidején sok fáradsággal és költséggel járt, azóta azonban annál több örömöt szerzett, hogy az egyesület fehérvári házán bizonyos régen tervbevett átalakításokat véghez lehetett vinni. Felépülhetett a tűzfal és az udvaron egy 3 méter magas téglakerítés, amelyek a szomszéd háztól zárják el most a házunkat. Az építkezésnek egyik örvendetes következménye az is, hogy összejöveteli helyiségünk megnagyobbodott. Bevezettettük a házba a vízvezetéket és ahol még hiányzott, a villanyvilágítást. Az anyagi terheket az egyesület ottani tagjai viselték. Rákoskeresztúron egy diakonissza testvér munkálkodott. Az evangélikus lelkész meg-