Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1924. szeptember

5 utazásban és a közgyűlésen való részvételben. Amilyen közelről 1. érintett az akadályozásnak oka, éppen olyan fájdalommal mondtam le a közgyűlésen való részvételemről, mert nemcsak mélyen éreztem az egyházkerülettel szemben vállalt kötelezettségemnek, habár csak kényszerhelyzetből folyó elmulasztását, hanem egyúttal megfosztva láttam magamat azon örömtől, amelyet érezni szoktam, valahányszor egyházkerületünk legjobbjainak társaságában szeretett egyházunk érdekeinek előmozdításában résztvehetek. Közigazgatásunk legfontosabb szervei közé tartoznak közgyűléseink és habár különféle okokból a preszbyteriális rendszernek hive vagyok, mégsem volnék hajlandó lemondani a közgyűlések intézményéről, mert főleg ezekben látom az egyházi közérdekeket biztosító garanciákat. Az egyházi közigazgatásnak súlypontja az egyes egyházközségekben fekszik és az az egyházközség, amelyben a közigazgatás kifogástalanul működik, a fejlődésnek és felvirágzásnak legbiztosabb előfeltételei felett rendelkezik. Azonban ugyancsak az egyházközségek közigazgatása van leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy helytelen mederbe sodortassák, amennyiben igen gyakran az egyházközségek belső ügyeinek intézésénél egyéni érdekek, személyiek, mint pénzügyiek egyaránt, érvényesülnek és annál könnyebben érvényesülhetnek, mert ugy a preszbyterium, mint a közgyűlés tagjai rokonsági, sógorsági, vagy jóbaráti viszonyban állanak egymással. Ily személyes tekintetek már kevésbé érvényesülnek az esperességi közgyűléseken, de teljesen ki vannak zárva a kerületi és egyetemes közgyűléseken, amelyeken a határozatok hozatalánál kizárólag objektiv, az egyházközségek javát szem előtt tartó indokok az irányadók. Sajnosan tapasztaltam, hogy az egyházközségekben a belbékét a legtöbb esetben az egyházközség tagjai és elöljárósága és a lelkész között előállott és mindinkább elmérgesedett ellentétek zavarják meg. Már pedig ott, ahol ily ellentétek felmerülnek, az egyháztagok az elöljáróság és lelkészeknek az egyház érdekeit előmozdító egyetértő áldásos működése már a priori ki van zárva.Nem kutatom, hogy kiben rejlik ily áldatlan állapotok előidézésének oka, mert hivatalos állásomból kifolyólag megállapíthattam, hogy majd az egyik, majd a másik részen keresendő a hibás. Mégis véleményem szerint elsősorban a lelkészektől és a gyülekezetek vezető embereitől volna elvárható, hogy ők találják meg és ők egyengessék a kiengesztelés és kibékülés útját, mert magasabb intelligenciájuk folytán, az ő módjukban áll a vezetésükre bizott nyáj lelkületére hatni, azt felvilágosítani, esetleges helytelen felfogását megváltoztatni, másrészről saját maguktartásában mindazt kiküszöbölni, ami az egyháztagok elégedetlenségét idézhetné elő. Ezért kérve kérem lelkészeinket és az egyházközségek világi elöljáróit, hogy ténykedéseikben mindig és kizárólag a gondozásukra bizott