Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

49 V II. FÜGGELÉK. Dr. Raffay Sándor püspök 10 éves jubileuma alkalmával mondott beszédek : 1. Kovács Andor esperes beszéde: „Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Ür! Általános és nagy volt az öröm 10 esztendő előtt, hogy Méltóságod foglalta el Egyházkerületünk püspöki székét. Most meg a fölött osztatlan és igaz az örömünk, hogy főpásztori munkálkodása 10 esztendős jubileumát erőben és egészségben ülheti meg. Olyan nehéz, annyi viharral teljes esztendők után nagy isteni kegyelem, hogy Méltóságod mint törhetetlen szikla áll Egyházunk várának ormán s mint verhetetlen vezér hallatja közöttünk vezénylő szavát. Mikor szegény Hazánk fölött a legnagyobb vihar tombolt; mikor a vészes, sötét éjszakában halálos csönd borult nemzetünk életére, Méltóságod lelkéből akkor is fény lobbant fel a sötétségben s hangját hallatta a zúgó viharban. S azóta az élete mi más volt, mint apostoli hitének és ősi magyar erényeinek a lobogtatása s életerejének a Haza és az Egyház oltárán történt szakadatlan áldozása. Méltóságod megértette: mire tanít minket a mult, mire kötelez a jelen s mit követel tőlünk a jövő; az a jövő, amelynek eljöveteléért oltáraink előtt naponként imádkozunk s amelynek kiküzdéséért az elmúlt 10 esztendő alatt Méltóságod minden magyar között talán a legtöbbet dolgozott. Mi csodálattal állunk meg végzett, nagy munkája fölött s csodálatunk fokozódik, ha szíve nemességére gondolunk, mert a lefolyt idő alatt Méltóságodban nemcsak az apostoli munka emberét, hanem a nemes szívű testvért is megismertük. Méltóságod apostoli lelke nemcsak kormányozni, rendelkezni tudott, de tudott szeretettel elnézést gyakorolni és megbocsátani is. Az utóbbi időben sáncainkon kívül: gyermekes, kicsinyes tüszurásokkal kellemetlenkedtek egyesek Méltóságodnak. Az ilyen támadások nem érhetnek fel Méltóságodhoz. Ahol és akik azt merik állítani, a történelmi igazság ellenére, hogy a mi Magyarországon érték, az a rom. kat. egyháztól ered; akik leakarják azt tagadni, hogy a magyar nemzeti kultúra és művelődés mezején a magyar evangélikus egyháznak elévülhetetlen érdemei vannak; akik leakarják törölni a történelem táblájáról azt az igazságot, hogy a magyar nép művelődésének melegágyait századokon keresztül a protestáns egyházak létesítették, iskolákat ők építettek, ők tartottak fenn és ők fejlesztették; akik szemet húnynak az előtt, hogy a magyar felvidéket az evangélikus közép és felső iskolák gyönyörű koszorúban fonták körül és századokon keresztül a mi iskoláink neveltek intelligenciát az egész országnak: az én szülőfalum Osgyán, Sajógömör, Rimaszombat, Rozsnyó, Besztercebánya, Selmecbánya, Eperjes, Késmárk, Pozsony, nem a magyar nemzeti kultúra világító tornyai, fényszóró várai voltak-e e hazában századakon át? Akik ezeket nem tudják, azokat mi komolyan nem vehetjük. Méltóságod a mai időben a nemzeti és egyházi építőmunkát tekintve, első a munkások között. Ünnepeljük, mint a munka, a hűség és a szeretet apostolát. Egyházkerületünk nevében átadom Méltóságodnak ragaszkodásunk, tiszteletünk és szeretetünk jeléül ezen a mi keriiletbeli templomainkról, iskoláinkról és egyházunk vezető embereiről készült fénykép-emlékalbumot. S kérem a jó Istent, hogy Méltóságodat Hazánk és Egyházunk javára teljes erőben és egészségben még sokáig éltessel" 3