Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1926. október
15 ülésein személyesen vettem részt, sőt felkérésükre Drezda egyik templomában 5. az Isten igéjét is hirdettem. E gyűlésen megállapítottuk, hogy a pápa egyháza a világuralomért mindenütt hadjáratot folytat. Hogy ez a hadjárat néhol balul üt ki, mutatja a mexikói eset. Megállapítottuk azt is, hogy Róma hódító politikájával szemben a védekezés is minden országban megindult és nagy öntudatossággal szervezkedik. Nem akarok most párhuzamot vonni a pápa és az evangélium egyházának világnézete között, csupáncsak azt szeretném bátorításul a csüggedők és alkudozók lelkébe belekiáltani, hogy „a diadal, amely meggyőzi a világot, a mi hitünk", ezért semmi okunk nincsen a csüggedésre. Amerikai testvéreinkkel is fenntartottuk a testvéri jóviszonyt. Nemcsak anyagi támogatással mutatták ki velünk szemben érzett barátságukat, hanem személyesen is eljött hozzánk Dr. Morehead és útitársa Dr. Boe, valamint igen kedves jó emberünk, Jörgensen dán professzor, aki a kollega-segély adományaival időről-időre bizonyságot tesz irántunk való érdeklődéséről. Csak a napokban járt nálunk angol barátunk, Rev. Drummond is, továbbá Norvégiából Beronka lelkész, aki irántunk való szeretetből [megtanulta nyelvünket és magyarul tartott előadást a norvég egyházi viszonyokról. Mindezekből a külföldi érintkezésekből beláthatjuk, hogy a multaknak igen végzetes mulasztását orvosolja a külföldi kapcsolatok fönntartása és kimélyítése. Mert a külföld protestantizmusával való minél melegebb érintkezés nemcsak az annyira szükséges érdeklődést fokozza a magyarság minden életjelenségével szemben, hanem bizalommal, önérzettel, küzdőkészséggel és bízó reménységgel is eltölti a szívünket. Ezekre pedig e nehéz időkben különösen nagy szükségünk van. Az esperesi jelentésekből ugyanis azt olvasom, hogy hanyatlás — Istennek hála — seholsem tapasztalható ugyan, de sajnos, sehol sincs meg az emelkedésnek sem az a lendülete, amely nélkül egyházunkban nincsen igazi élet. A lelkek még nem heverték ki a borzalmas világégés nehéz sebeit, a gazdasági viszonyok mindenkire való ránehezedése az egyház és iskola fenntartását is rendkívül terhessé teszi. Ennek dacára is nagy örömmel jelenthetem, hogy új templom épül Mezőtúron, Kispesten, Pesterzsébeten, Kelenföldön. A kelenföldi templom alapkövét személyesen tettem le, éppen úgy, mint a szarvasi Luther-árvaház alapkövét is. A pesti evang. magyar egyház X. kerületi új templomát, valamint a soltvadkerti egyház új köntösbe öltöztetett régi templomát személyesen adtam át istenes hivatásának. A szórványok megszervezése lassan bár, de mégis örvendetesen halad. Különös elismeréssel emlékezem itt meg a békési egyházmegye espereséről, aki a békési népes szórványokban személyesen szedi össze és tömöríti egyházközségekké az evangélium híveit. Nagymágócs—Árpádhalom anyásodási kérvénye a közgyűléstől várja elintézését, csakúgy, mint a csanád—csongrádi egyházmegyében Mezőhegyesé, Battonyáé, amely missziói egyházzá alakult, valamint az arad—békési egyházmegyében Gerendásé, amely a lelkészét már meg is hívta, továbbá a csépai egyház, amely szintén missziói egyházzá szervezkedik. Pest körül Pécel anyásodott s Budafok hasonló úton van.