Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

u 5. gregációk és a Szív-gárda". Nem parancsolja ugyan meg, de elvárja a tart­felügyelő úr mindezeknek a megszívlelését és ezek szerint való magatartást. Tudjuk, hogy ez az elvárás egyértelmű a megparancsolással. Minthogy azon­ban az állami, községi és társulati tanítók nem mind a kongregációs egyház tagjai és sem hitükkel, sem meggyőződésükkel nem egyezik a tanfelügyelő egyoldalú pedagógiai álláspontja, azt kérdezem én ebből a közgyűlésből az arra illetékes és hivatása szerint a felekezeti egyoldalúság szűkös határai fölé emelkedni köteles tanügyi főhatóságoktól: szabad-e egy tanfelügyelőnek ilyen merev és szűkös felekezeti álláspontot bárkire is rákényszeríteni? Szabad-e egy állami tanfelügyelőnek a bevett egyházaknak akár sajátos egyesületeit, akár külön nevelőit és történelmileg is elismert nagy alakjait tüntetőleg mel­lőzni akkor, mikor hivatalos tanácsokat és irányítást ad? E kérdések feltevése után kénytelen vagyok megállapítani, hogy sem felekezetközi, sem államjogi viszonyunk semmiféle javulást nem mutat. Rész­letekbe bocsátkozni nem kívánok, mert hiszem, hogy a lejtőn való e szomorú sülyedés csak átmeneti, állapot, melyet hamarosan felvált a józan belátáson épülő emelkedés. Mi a magunk részéről alig tehetünk mást, mint hogy az evangélium szellemében a türelem és kötelességteljesítés erényeit gyakorolva haladunk a reménylett jobb jövő felé a jelennek göröngyös útján. Nekünk csüggedetlen kitartással kell az evangélium szellemében tovább is hirdetni a szeretet örökké való uralmát, vallani a jézusi tiszta hitet, ápolni a testvéries egyetértést, bízni a jobb belátásnak és az államkormány egyenlő mértékkel mérő pártatlanságának a visszatérésében. Hogy e visszatérést elősegítsük, javaslom, hogy az egyetemes közgyűlés útján tiltakozzunk az államkormánynál az állami iskolák tanévmegnyitó leg­újabb szokása ellen, mely szerint kizárólag a római katolikus templomba vezetik a növendékeket, holott az állami iskola valamennyi állampolgár gyer­mekének csakis egyenlő és azonos mértékkel mérhet. Tisztelt Közgyűlés! Amint az eddigiekből is kitűnik, egyházunk helyzete fölötte nehéz. Az evangélium egyháza a klerikális szellem megszállása alá került csonka hazában csaknem egészen elhagyatott. Református testvéreinkkel sem tudunk ma olyan bensőséges melegséggel együttélni, mint csak nem­régen is ezelőtt, ezért erőnk forrásait leginkább önmagunkból és külföldi testvéreink rokonérzéséből kell hűségesen táplálnunk. Ami külföldi testvéreinket illeti, örömmel állapíthatom meg, hogy rokoni érzésük irántunk szakadatlanul erősbödik. A magyar igazságot és a magyar protestantizmus nehéz helyzetét ma külföldön is mindenütt sokkal tisztább szemmel látják és sokkal higgadtabban ítélik meg, mint ezelőtt. Ezért a kül­földi összeköttetések ápolására az elmúlt évben is nagy gondot fordítottunk. A Jugoszláviához csatolt testvéreink zsinatán személyesen nem vehettem részt, de áldáskívánással üdvözöltem egyházépítő nemes törekvéseiket. A berni gyűléseken báró Kaas volt kegyes helyettesíteni és úgy a maga személye iránt, mint egyházunk és nemzetünk iránt is a legmelegebb szimpátiákat kel­tette fel. A Drezdában tanácskozó Evangelischer Bund és a vele egyidejűleg gyűlést tartó Internationaler Verband zur Verteidigung des Protestantismus

Next

/
Oldalképek
Tartalom