Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1924. szeptember
13 kerületünk négy középiskolája közül kettő, a budapesti és a szarvasi, 7 a történelmi hagyományoknak megfelelően, humanisztikus jellegét továbbra is megtartsa. Másrészt igyekeztem, hogy egyetlen középiskolát se legyünk kénytelenek megszüntetni. Ez alapon Aszód a francia nyelvvel, Békéscsaba pedig az angol nyelvvel reálgimnáziumokká alakulnak át. Evangélikus egyházunk számára nem is lesz több humanisztikus gimnázium, mint csak a pesti és a szarvasi. Hogy ez az átváltozás nem fogja-e majd károsan befolyásolni lelkészképzésünket, azt ma még csak találgatni lehet, de megállapítani nem. Én a magam részéről jobban szerettem volna, ha más kerületek is, de különösen ott, ahol theológiánk ez idő szerint működik, a humanisztikus középiskolát megtartani igyekeztek volna. A kultuszminisztérium a népoktatás ingyenességének megszüntetését is tervbe vette. A közvélemény nyomása alatt azonban ezt a tervet csakhamar elejtette. Viszont a középiskolában a tandijat és egyéb fizetendőket az állam oly fokra emelte, hogy mi is kénytelének vagyunk őt ebben követni. Ezekre vonatkozólag a tanügyi bizottság tesz majd jelentést és javaslatot. Ugyancsak az elmúlt közigazgatási év folyamán a kormány a tanitók fizetését is aranykoronában állapította meg, ami reánk nézve csak azért sérelmes, mert ilyen módon autonóm egyházunktól a kormány még a saját tanítóink javadalmazásának a jogát is elveszi. így hajlik vissza ránk lassanként annak a követelésnek a terhe, hogy a felekezeti tanerők javadalma mindenben az államiakéval legyen azonos. Elismeréssel kell azonban itt kiemelnem, hogy a tanitók egyházi javadalmazásának megállapításánál a minisztérium illetékes ügyosztálya a felmerült igaztalanságokat mindenkor megértéssel igyekezett kiküszöbölni. Ez igaztalanságok pedig egyrészt az állami tanfelügyelők és a közigazgatási bizottságok sokszor egészen egyoldalú megállapítása, másrészt meg, ami még sajnálatosabb, az egyházi hivatalok késedelmes eljárása következtében keletkeztek. E tekintetben innét is megkérem az egyházak arra hivatott elnökségeit, hogy ne a már megtörtént sérelmek orvoslásáért forduljanak hozzám, hanem őrködjenek idejében, hogy az egyházakon sérelem ne essék. Hasonló intéssel kell az egyházközségek vezetőihez fordulnom az állammal szemben fennálló amaz igényünk kielégítése dolgában is, mely a földbirtok rendezése cimén most van folyamatban. Szinte érthetetlen, hogy vannak egyházközségek, melyek az évi adók és az illetékegyenérték fizetésének kötelezettsége miatt elmulasztják a lelkészi és tanítói állások földdel való biztosításának ezt a kínálkozó módját. Lehet valakinek az a véleménye, hogy a földdel való kielégíttetést erőszakolni nem helyes, de ezzel a véleménnyel szemben is nyugodtan hivatkozhatunk arra a tényre, hogy a földbirtok reformját nem mi akartuk, nem is követeltük, de ha már