Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

14 6. kormány egyik miniszterével és államtitkárjával is volt alkalmam megbeszéléseket folytatni s azt láttam, hogy a magyar lelkészek nálunk leendő képzése ellen nem lesz a kormánynak ellenvetése. E terv valósulása érdekében megkezdtem a hivatalos levelezést. Augusztus havában 5—10-ig a World Alliance, az egyházak nemzetközi jóbarátságának világkonferenciája gyűlésén képviseltem Kaas Albert báróval a mi egyházunkat. Takaró Géza dr. kőbányai lelkésszel együtt hárman képviseltük a magyar protestantizmust. Istennek legyen hála, ez az utunk sem volt eredménytelen. Eredményeiről majd a külföldi érintkezések fenntartására megbízást adó egyetemes gyülésünkön teszek részletesebb jelentést. A Helsingborgban, Svédországban aug. 12—15. napjain tartott harmadik világkonferencián már csak egyedül képviseltem a magyar protestantizmust. Ennek a konferenciának a tárgyáról és eredményeiről majd egyházi lapunk hasábjain fogom tájékoztatni a közvéleményt. Ma veszi kezdetét Münchenben egy igen fontos tanácskozás a missziós munka ügyében. Minthogy azon a mai közgyűlés miatt meg nem jelenhettem, képviseletünkre Kuthy Dezső testvérünket kértem fel, aki egyúttal a f. hó 11-én Erfurtban tartandó országos ünnepen is résztvesz, ahol Luther bibliafordításának 400 éves megjelenését fogják megünnepelni. Kuthy testvérünknek ezt az útját összekötöttük azzal, hogy kivitte Neuendettelsanba az első három evangélikus leánykát, akik diakonissza szolgálatra szánták el magukat s a megalapítandó diakonisszaház első lakói és harcosai lesznek. Bizalommal kérem, mondja ki a kerületi közgyűlés, hogy a diakonissza ügyet egyrészt az összes kebelbeli gyülekezeteknek, másrészt az egyetemes gyűlésnek is szives figyelmébe és támogatásába ajánlja. Meggyőződésem, hogy az egyház belső életének kiépítéséhez föltétlenül szükségünk van diakonisszákra, sőt diakónusokra is, hogy a lelkészeknek, különösen városokban, megfelelő segitőerők álljanak rendelkezésre. De vájjon lesznek-e lelkészeink is ? Sokan felvetették már ezt a kérdést nagy aggodalmasan. Én nem aggódom a jövendő papi nemzedék miatt. Hiszem, hogy az Urnák lelke mindig fog annyi lelket felbuzditani a legszentebb szolgálatra, amenyire evang. • egyházunknak szüksége lesz. Ezt a felbuzditott lelket azonban a szolgálatra képessé és alkalmassá kell tenni. Lelkészképzésünk ügye évek óta foglalkoztatja közgyűléseinket. Azt hisszük, hogy ezévben már megengedi az Isten azt az örömet, hogy ebben a kérdésben nyugvópontra jussunk. Egyetemes közgyűlésünk legutóbb egy ötös bizottságot küldött ki a fakultás ügyének végleges megoldására. Ez a bizottság megbizatása szerint meg is kötötte az állammal a szerződést, melynek értelmében a pozsonyi Erzsébet-tudomány-