Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

15 egyetem kebelében ez év őszétől kezdve állami evang. teol. fakul- 6. tást kapunk. Sajnálattal láttuk azonban, hogy mikor az akták már a minisztertanácson is átmentek és csak a kormányzó hozzájárulása volt még hátra, egy soproni beadvány egy csapásra megakasztotta az ügy befejezését. S most a miniszter azt az álláspontot foglalja el, hogy az egyetemes közgyűlés ujabb nyilatkozatáig nem intézkedik a fakultás dolgában. Azt hiszem, közgyűlésünk nem tehet mást, mint a már sokszor kimondott egyetemes közgyűlési határozat fenntartásához ragaszkodik s utasításul adja a kiküldendő képviselőknek, hogy az egyetembe szervesen bekapcsolt teológiai fakultás felállításához ragaszkodjanak. Nézetem szerint semmiféle más megoldás nem felel meg sem egyházunk régtől fogva hangoztatott követelményének, sem a paritás, sem a tudomány igényeinek. Az egyetemes közgyűlésen egy másik olyan kérdés is fel fog merülni, mely fontos voltánál fogva már most követeli kerületünk állásfoglalását. Ez a zsinattartás kérdése. Azt hiszem, senki sem szereti, sőt mindenki sajnálatosnak tartja, hogy egyházunk ezúttal nem a megszokott történeti keretekben fog zsinatolni. De azt sem tagadhatja senki sem, hogy a mai megcsonkított egyház a régi és sokrészben elavult törvény kötelékei közt belső károsodás nélkül nem folytathatja tovább vergődését. Ideiglenesen bár, de a jelen követelményeinek megfelelő uj törvényekre van szükségünk, hogy kár nélkül munkálkodhassunk. Időszerűnek tartom, hogy a kerület a zsinattartás megsürgetése végett tegyen előterjesztést az egyetemes közgyűlésnek. Érthetetlenül sokáig húzódik a protestáns tábori püspökség betöltésének az ügye is. Mérhetetlen sok kára van e késlekedésből a magyar protestantizmusnak. Miben jelentkezik ez a kár, nem akarom nyilvánosan feszegetni, csak arra kérem a kerületi közgyűlést, hogy az egyetemes közgyűlés utján kérje fel a katonai püspöki állás betöltésére hivatott református egyházat, hogy e mindkettőnkre nézve fontos ügyben a döntő lépést mielőbb tegye meg. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy ez az esztendő a következőbe áthajolva, jubiláris esztendeje Petőfi születésének. Erre már a mult évben is bátor voltam közgyűlésünk figyelmét felhívni. Most megismétlem ezt a felhívást azzal a kéréssel, hogy lehetőleg mindenütt tartsanak Petőfi-ünnepeket és azok jövedelmét fordítsák Petőfi-gimnáziumunk alapjának növelésére. Ezt annál szívesebb szeretettel kérem, mert ez a szépmultu és nagyon nyomorúságos köntösű intézetünk most ünnepli fennállásának másfélszázados évfordulóját. Ha már a multakról emlékezünk, nem mehetünk el halottaink sírkövei mellett részvétlenül. Az illő tisztelet érzésével említem elsőnek azt a szerencsétlen uralkodót, kinek fejét az ezeréves magyar korona ékesítette s ki ifjan, keményen megpróbálva, idegenben