Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

21 Krisztus evar.geliomában rejlő isteni és emberi igazságok beoltásanél- 7. kül nem érhetnek célt azok, akik a mai csődbekerült erkölcsi értékek és avult szokások korhadó pillérein nyugvó társadalom ujjáteremtésén fáradoznak. Meggyőződésem, hogy célhoz csak a Krisztus evangéliumából kiáradó emelkedett életfelfogás juttathatja az emberiséget. Egyházunk a haladásnak, a felvilágosodásnak, az egyéniség és igy az emberi jogok szabad érvényesülésének egyháza. Népegyház, melyben minden jog forrása az önkormányzatban élő gyülekezet. A protestáns népek és nemzetek nagyméretű népjóléti alkotásai és kulturális előhaladása a világtörténeti igazolása az evangéliom társadalmakat alakító, jogokat osztó, sziveket nemesítő nagy szociális jelentőségének. Én a magyar társadalom józan szociális átalakításának készséggel állok szolgálatára; készséggel támogatom azt a törekvést, mely az emberi társadalmat a tiszta erkölcs és az emberszeretet testvériséget teremtő útjain kívánja boldogabb jövő felé vezetni. S hiszem, hogy e kerületben ebből a munkából sokan és készséggel fogják kivenni részüket. E társadalmi munkában az egyházakat az állam egyesíti. Az egyház az államnak természetes munkatársa. Az állam és az egyház földi célja végeredményében azonos: boldog emberek boldog társadalmát alkotni meg e földön. Az állam a rend és szabadság biztosításával, az egyház a rend és szabadság kútfejének, az erkölcsi erőknek tisztántartásával szolgálja a közös célt. A polgárok közjavának munkálásában az állam és az egyház útja összehajlik, egy csapásra tér. Egyház és állam sem közönyös nem lehet egymással szemben, sem ellenséges viszonyba nem helyezkedhetik, sem egymás szolgájává nem alacsonyulhat. Magyarhoni evangelikus egyházunk a magyar államnak hűséges, erős és öntudatos munkatársa volt mindig. Az államnak a mi egyházunk nagy államjogi szerepét és társadalmi hivatását méltányolnia kell. Önkormányzatunk tiszteletben tartása s erősítése komoly állami érdek. Az államnak a kultúra munkálásában, a nemzeti élet irányításában, a polgárosult társadalom kiépítésében a felvilágosult egyházaknál jobb és biztosabb szövetségese nincs és nem is lehet. A szövetségest gyöngíteni pedig rövidlátás, erősíteni s erői kifejtésében a barátilag jóakaratú ellenőrzés gyakorlása mellett készséggé] támogatni, elemi kötelesség. Én hiszem, hinni akarom, hogy a magyar állam sorsának intézői, kultúrpolitikájának irányítói a megértésnek és a méltánylásnak az eddiginél objektivebb ösvényére lépnek és az 1848. XX. törvénycikkben kimondott elvek minden igazságot szemmel tartó valósításával evangelikus egyházunkat a nemzet és a társadalom haladásának érdekében nagy evangeliumi életerőinek szabad és erőteljes kifejtéséhez juttatni a társadalomnevelő szent hivatásában támogatni igyekeznek.