Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922
1918. szeptember
20 7. világnézetek és életfelfogások alakulásának forgatagába, uj társadalmi irányzatok hömpölygő árjába sodródott az emberiség és a Krisztus egyházára uj korszak és uj gondolkodás irányításának fenséges feladata vár: akkor elegendő lesz-e az én gyönge erőm, elég acélos-e munkabírásom, elég elszánt-e az akaratom, hogy ez ezernyi sebből vérző ország legnagyobb ev egyházkerületének élére állva a vezéri pálcát kezembe venni merészeljem? S elég szilárd lesz-e majd e kéz, hogy az evangelium világító szövétnekével mutatni tudjam a békesség, a megnyugvás, a megértés, a minden sebet gyógyítani képes alkotó istenes munka útját az óhajtott szebb jövő felé? Tépelődéseim szent gyötrődésében felmerül lelkemben a teremtés hajnalának imádásra késztő szent bontakozása. Látom, amint az Isten lelke szétterül a háborgó vizeken és rendet teremt a kavargó zavarban. És látom, amint az egyház uj jövendők alakulásának háborgó tengerén hánykódó hajója körül 'torlódva zúg az élet. És e hajóból az Isten lelke árad szét a zajgó hullámokon. Árbocán ott ragyog a soha ki nem alvó átható fénysugár: az evangéliom, az örök istenige. Vezérlő világossága, biztató fénye áthat a viharon, átcsillan a vészen, áttör a hullámok forgatagán. És amidőn most e hajó kormányára vetem a kezemet, lelkem ezen az örök vezérlő fénysugáron nyugszik meg és nem tépelődik többé, nem remeg és nem tétováz. Szent biztatás csendül meg a lelkem mélyén: Ne félj, csak higyj! És én nem félek többé, erős hittel leborulok az én Istenemnek lábaihoz s felemelő alázatossággal várom rendelkezéseit. Nincs is ma ideje az ingadozásnak, Népek harcában, jövendők születésében, lelkek ébredésében, szivek forradalmában ma minden ujul. És nekem erős a hitem, hogy rendet a zavarba most is csak az Isten lelke teremthet. Erős a hitem, hogy az uj jövendő alakulásában a Krisztus örökké szent evangéliomának döntő szerepet szánt a világokat kormányzó Isten szent bölcsesége. És ez a hivatás világosan elkötelezi evangéliomi egyházunkat. Száz évvel ezelőtt nyugaton detronizálta a megtévedt emberi elme az egek Urát, most keletről hullámzik felénk az eddig szentnek tartott eszméknek szóló hadüzenet. De amint akkor nem tudott, úgy most sem tudhat a rombolás szelleme uj világot alkotni. Szertelenségek nyomán csak egy önmagát tépdeső, boldogtalanul vergődő társadalom keletkezhetik. Hangulata már itt rémít körülöttünk. Nekem is az a meggyőződésem, hogy uj, nemesebb, igazabb, érzésben tisztultabb, emberi jogokban és méltányosságban gazdagabb társadalmi életre van szükségünk. De meggyőződésem az is, hogy ezt nem keretek kicserélésével, nem választófalak eltologatásával, hanem csupán csak lélekben való megújhodással és megnemesedéssel érhetjük el. Meggyőződésem, hogy a
