Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. január

o Méltóságos és főtisztelendő Egyházkerületi 1. Közgyűlés! Nao'v, de nehéz időket élünk! A béke áldásos és csendes munkáját felváltotta az ádáz és a béke műveit összeromboló háború, országok és népek küzdelme, egy titáni harcz, melynek nyomában vértenger, pusztulás, nyomor és bánat jár, a mely győző és legyőzöttnek egyaránt óriási, majdnem helyrehozhatatlan károkat okoz és csak hosszú idő után hegedő sebeket üt. Mindannyian tudtuk és éreztük, hogy ez a borzasztó háború, a mely országok és népek sorsát van hivatva eldönteni, a mi édes hazánk jövőjére és fejlődésére nézve létkérdést képez, de mindannyian tudjuk és érezzük azt is, hogy ez a háború kikerülhetetlen volt, hogy azt végig kell küzdenünk, hacsak államunkat alattomos ellenségeink bűnös üzelmeinek kiszolgáltatni és nemzetünk dicső múltján foltot ejteni nem akarunk. Ez a tudat és ez az érzés lelkesítette népünket, midőn igaz ügyünkért fegyvert ragadott és harczba vonult és ez a lelkesedés fogja Isten segítségével meghozni a végső diadalt, a mikor is a költő szép szavaival élve: jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság fakad százezrek ajakán. Ma azonban még távol állunk ettől a várva-várt, de Istenbe vetett bizalommal remélt eredménytől és midőn ma egybegyűltünk, hogy egyházunk közigazgatási ügyét elintézzük, még mindig válságos helyzetben vagyunk. Éppen ezért a mostani időben, a mikor mindannyiunk előtt csak egy közös czél lebeg: hazánkat az ellenünk törő ellenségtől megmenteni, a mely közös czél mellett eltörpül minden egyéb köz- és magánérdek, a mostani időben el kell némulnia a sérelmi politikának is és a mi egyházunknak is fel kell függesztenie jobb időkig azt a küzdelmet, a melyet jogai és érdekei megvédésére immár évtizedek óta törhetetlen szívóssággal folytatott. A mostani válságos idő azonban nem szolgálhat jogczímül arra, hogv ölhetett kezekkel tétlenül nézzünk a bizonytalan t Ui/ j jövő felé, hanem éppen ellenkezőleg arra utal bennünket, hogy belső egyházi életünkben fokozott tevékenységet fejtsünk ki, hogy híveink lelki szükségleteit hatványozott mértékben elégítsük ki, hogy mindannyian az emberszeretet és jótékonyság szolgálatában állva igyekezzünk egymást támogatni, buzdítani, bátorítani, vigasztalni és tehetségünkhöz képest áldozatokat hozni. Sajnos, "hogy anyagi erő hiányában egyházunk humanitárius intézményekben igen szegény és ezt a hiányt és sze-