Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

43 Az intézet élén mint igazgató-helyettes Oeschger Adél 15. halála után Petrik Sarolta tanítónő állott, a ki e megbízatásnak igazán elismerésreméltó buzgalommal és tudással meg is felelt. Az intézetet Mikolik Kálmán biz. tag évközben is többször meglátogatta s a tapasztalatokról és különösen az évvégi vizsgálatok eredményéről a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg. Különben erről magam is meggyőződtem a bizottsági ülés alkalmával, melyet f. é. jún. hó 18-án az intézetben tartottuk meg. Szarvasi tanítóképző-intézetünkre vonatkozólag az alábbiakban van szerencsém jelentésemet előterjeszteni: Tanítóképző-intézetünk igazgatójától és tanári karától a múltban már megszokott lelkiismeretességgel és buzgósággal folyt e tanévben is a munka, a miről a miniszteri biztosok, a kir. szakfelügyelő, valamint a kir. tanfelügyelő jelentése tanúskodik. E jelentésekből örömmel állapítható meg a kötelesség teljesítésének és a lelkiismeretes, alapos munka végzésének eredménye, mely az igazgató és tanári kar egyértelmű buzgó munkája nyomán fakadt. A f. évi tanítóképesítő vizsgálatokra Placskó István, szarvasi lelkész urat küldtem ki helyettesemül elnökként, miniszteri biztos dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol. akad. felügyelő-tanár volt. Az egyházkerület képviseletében a képesítő vizsgálatokra bizottsági tagokul Gajdács Pál, tótkomlósi lelkész urat és Piliszky János, szarvasi tanító urat küldtem ki. A befejező képesítő-vizsgálaton e tanévben — sajnos még kevesebb jelölt képesíttetett tanítóvá, mint a múltban, mert csak 8 jelentkező volt, kik azonban mindannyian megkapták oklevelüket. Közülük kettő kitűnő oklevelet nyert, kettő jeles, egy elégséges, a többi jó eredménynyel vizsgázott. Hat kántori teendő végzésére is képesíttetett. Megemlítem, hogy Kmety Kornélia bajsai ev. tanítónőnek megengedtem, hogy szarvasi tanítóképző-intézetünkben a formális kántori képesítést megszerezze s helyettesem jelentése szerint jeles eredménynyel képesíttetett. Öröm és megelégedés tölti el szívünket, a mikor a szarvasi tanítóképző intézetünkben járt illetékes hatósági közegek, felügyelők és miniszteri biztosok jelentéseiből megállapíthatjuk, hogy tanulmányi eredmény tekintetében tanítóképzőintézetünk a modern intézetek színvonalán áll, de fájdalommal telik meg szívünk, a mikor azt látjuk, hogy az a nagy buzgóság és az a lelkiismeretes munka, melyet az igazgató és tanári kar egyaránt kifejt, a növendékek csekély létszáma miatt nem hozza meg azt a kamatot, a melyet egyházkerületünk, mint az intézet fenntartója is, a nagy áldozatok után