Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1914. szeptember

44 . joggal remélhetne. Már múlt évi jelentésemben is szólottam erről, azt mondván, hogy „nem óhajtom e kérdést részletesen taglalni, csupán rá akarok mutatni ezen elszomorító körülményre, mely szarvasi tanítóképző-intézetünkre kétszeres súlylyal nehezedik, miután minden irányban nemcsak állami, hanem nemzetiségi és felekezeti tanítóképzőkkel is körül van véve, nem szólva arról, hogy Szarvasnak — az említett intézetekkel szemben — földrajzi fekvése sem mondható kedvezőnek". Majd így folytattam: „Indokoltnak tartom tehát, hogy ezen sok gondot okozott, nehéz és fáradtságos munkával, lelkes buzgalommal, modern színvonalra emelkedett és országos jó hírnévre szert tett intézetünk továbbfejlődésének a lehetőségét megadjuk s az említett kérdés kapcsán felmerülő nehézségeket elhárítandó, a fejlődést és továbbfejlesztés kérdését a közgyűlés jóindulatú figyelmébe ajánljam." F. évi május hó folyamán kaptam meg szarvasi tanítóképzőnk igazgatója által megszerkesztett memorandumot, a mely a szarvasi tanítóképzőnek tanítónőképzővé való átszervezését javasolja. E kérdés megoldása az igazgatónak alapos indokkal támogatott előterjesztése szerint is kivitelre alkalmasnak mutatkozik, amennviben az átszervezés folvtán tanító" " . a r. képző-intézetünk csupán annyiban változnék, hogy nem féríi, hanem nőtanítókat képezne, tehát a tanítóképzés szempontjából veszteséget ez átszervezés nem jelentene, sőt ellenkezőleg, nyereséget, mert hitfelekezetünkhöz tartozó leánygyermekeink alig nyernek felvételt a testvérfelekezet, különösen az állam hasonló, de túlzsúfolt intézeteibe, miért is kénytelenek az apáczák intézeteit felkeresni. Hogy ez intézetekben evangéliumi hitükben nem erősödnek, az bizonyos, s hogy e körülmény evangelikus egyházunk szempontjából nagy vesz. teség, az is kétségtelen, nem is szólva arról, hogy ev. egyházunkban már közel 300 tanítónői állás van szervezve s egy intézetünk sincsen, ahol az ezen állásokba kerülő tanítónők képzéséről gondoskodnánk. De nemcsak a tanítónőképzés, hanem az ev. leánynevelés szempontjából ís rendkívül nagy fontosságot tulajdonítok egy tanítónőképző intézet létesítésének. Nincs az az intézet — akár polgári, akár felsőbb leánviskola, vagy bármily más is legyen az —, mely oly mélyreható gyakorlati nevelésben részesíti leányainkat, mint éppen a tanítónő-képzőintézet, a hol nemcsak az iskola szempontjából szükséges ismeretekkel gazdagszik a tanulóleány, hanem oly ismeretekkel is, a melyeknek gyakorlati hasznát veheti és veszi majdan mint háziasszony és mint gyermekeinek nevelésére hivatott édes anya. Tehát a leánynevelés általános szempontjából is és nem kizárólag a tanítónevelés szempontjából fontos a tanítóképző létesítése.