Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

21 megszilárdítani, a mi úgy volna elérhető, ha az évi jövede- 5. lemnek egy bizonyos hányada következetesen tőkésíttetnék. Igaz, hogy ez a jelen nemzedékre nézve az utódok érdekében hozott nagy áldozatot és önmegtagadást jelent, de ha képesek vagyunk rá, hogy ezt a nagy áldozatot meghozzuk, úgy azt avval a felemelő tudattal fogjuk tehetni, hogy vele egy szebb s jobb jövőnek egyengettük útjait. Zsinati törvényeink éz idő szerint e részben nem intézkednek, a zsinati albizottság javaslatában sem találtam erre vonatkozó módosító rendelkezést és ezért nem fogom elmulasztani ezt a kérdést a zsinati nagybizottságban szóvá tenni és tehetségemhez képest megvalósításáért síkra szállni, mert kézzel fogható eredményt csak úgy várhatunk, ha a tőkegyűjtés és tartalékbahelyezés törvényileg kötelezőnek mondatik ki. •síMélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! az imént előadottakban vázoltam álláspontomat az egyházunkat legközelebb érintő kérdésekkel szemben. Felügyelői kötelességeimet megszabják egyrészt a Zsinati törvények, másrészt a bányakerületi szabályrendelet a tisztviselők jogairól és kötelességeiről. Noha nézetem szerint egy kötelességtudó ember a reá háruló kötelességeket nem a törvény kényszerítő hatása alatt, avagy a kötelességmulasztás következményeként jelentkező büntetéstől való félelemből teljesíti, hanem azért, mert a saját erkölcsi érzéke és éber lelkiismerete ösztönzi arra; noha tehát ebből a szempontból tekintve, a törvények és szabályrendeletek létjogosultsága egyházi téren indokolatlannak látszik, mert fel kell tételezni, hogy azok, a kiknek első és fő kötelessége az erkölcsök javításán és nemesbűlésén dolgozni, saját maguk fognak első sorban jó példájukkal elől járni; mégis szükségesnek tartom ily szabályrendeletek alkotását, főleg abból a szempontból, hogy mindenki tájékozást szerezhessen magának azokból, miket kell cselekednie, mire kell ügyelnie, meddig terjed jog és hatásköre stb. Meg vagyok róla győződve, hogy nem egy kötelességmulasztás vagy hibás cselekedet, az érvényben levő törvényes rendelkezések hiányos ismeretéből ered, sőt talán egyik vagy másik esetben azok nemismeréséből is; de előfordúlhat a rendelkezés félreértéséből is. Azonban már ősidőktől fogva érvényes az a jog-elv, hogy a törvény nemismerése senkit nem mentesít és ezért nekünk mindnyájunknak, a kik közczélokat szolgálunk, kötelességünk a tevékenységünket és működésünket irányítani, hivatott tör-