Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1912. január, rendkívüli

22 5. vényeket és szabályrendeleteket a lehető legalaposabban ismerni és minden ténykedésünknél a törvény rendelkezései szerint, de mindenkor a törvény szellemében cselekedni, a mi által a törvény holt betűi életet nyernek és áldásosakká lesznek. Működésem megkezdésénél összes munkatársaimnak és a Méltóságos és Főtisztelendő egyházkerületi Közgyűlés minden egyes tagjának szíves támogatását kérem. Elsősorban, mélyen tisztelt elnöktársam, egyházkerületünk köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő püspökéhez fordulok e kérelmemmel, a kinek eddigi érdemekben gazdag működése a jövő sikerének biztos zálogát nyújtja és a kinek hozzám intézett meleg szavai nemcsak irányomban táplált jó akaratáról tesznek tanúságot, de biztosítékot nyújtanak arra nézve is, hogy együttes működésünk a teljes egyetértés és kölcsönös megértés jegyében fog lefolyni és hogy a kötelességek és felelősség terhét megosztva, egy szívvel és egy lélekkel fogjuk szolgálni egyházkerületünket. Nemkülönben kérem egyházkerületünk egész tisztviselői karát, az egyházmegyék élén álló esperes és felügyelő urakat, a lelkészi, tanári és tanítói kart, hogy mindegyik saját hatáskörében működve és működésének egész odaadással élve, ne tagadják meg soha szíves és készséges közreműködésüket, ha bármely ügyben fordulok majd hozzájok akár tanácsért, akár felvilágosításért. Legyünk mindig egyek, a mikor egyházunk javát szolgáljuk és akkor hiszem és reménylem,' hogy egyházunkban sem torzsalkodás, sem viszálykodás, sem széthúzás, sem gyűlölség soha gyökeret nem fog verhetni, hanem az egyházépítés áldásos munkája fog folyni és az ehhez szükséges béke és egyetértés fog közöttünk mindvégig uralkodni. Adja Isten, hogy úgy legyen! Általános helyeslés követte a ker. felügyelő eme székfoglaló beszédét. Ezután báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő lelkes és meghatott szavakban üdvözli az egyetemes egyház részéről az új ker. felügyelőt és megemlékezvén ker. felügyelőnek mint egyetemes főjegyzőnek nagy és buzgó munkálkodásáról és azon őszinte bizalmon és megbecsülésen alapuló viszonyról, melyben ő vele mint egyetemes főjegyzővel állott, a ker. felügyelő ezen kiváló tulajdonságában biztos zálogát látja annak, hogy működése új állásában is az egyházra áldásos lesz. Ezután Laszkáry Gyula ker. felügyelő tolmácsolja a testvéregyház kerületek üdvözlését és a közös egyetértő munkálkodásra Isten áldását kéri.