Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1910. szeptember, gyámintézeti
176 ból seregestől hessegetik el középkori várának baglyait; úgy tesz, mintha nem hallaná, hogy trónja recseg, ropog, oszlopait az új idők szelleme rázza, őrli; tetteti, mintha észre sem venné, hogy koronájának legdrágább kövei egymásután kihullanak ; nem akarja elhinni az írás e szavainak igazságát: „. . . mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk 1 1. 1 Van belső ellenségünk is nem egy. S ezek között a közöny mellett egyike a legnagyobbaknak az inség, a szükség, a nyomor. Látni, tapasztalni és átélni kell azt, hogy megérthessük s pusztító voltát megismerhessük. Éget, rombol, pusztít az inség egyházunk testén. Leveri a pásztori, a vezért, a nyájat; űzi a híveket farkasok torkába, csábítók tőrébe. Fel kell buzdulnunk, lelkesednünk kell szegény hittestvéreink s nélkülöző gyülekezeteink megmentéseért! Az ő hitük a mi hitbuzgóságunk által lesz erős, az ő gyülekezeti életük mitőlünk várja a tápláló erőt. Övezzétek körül a szegényeket gyámolító gyámintézetet hitetek karjaival, lelkesedéstek árjával; erősítsétek ezt az egyházunk lelkéből fakadt, nemes czélú intézményt, hogy mennél több könnyet törülhessen le s mennél több sebet kötözhessen be. De szívünkre köti az apostol azt is, hogy „a könyörgésben állhatatosak 1 1 legyünk. Csak a munka a mienk, testvéreim, az áldás Istené s ezért ne szünjünk meg soha esedezni: áldd meg Isten anyaszentegyházunkat s ebben a szeretet intézményét: a gyámintézetet! így lehetünk „a reménységben örvendezők". így egyházunk és gyámintézetünk szent ügye iránt hitbuzgó lelkesedésünk könyörgésünkkel egyesülve, mint lángoszlop keresse szüntelen az eget és az Ur meghallja a mi kiáltásunkat, megerősíti közöttünk az ő országát s megáldja egyházunk szeretet-művét: a gyámintézetet. S hogv ez így legyen, támogassuk munkájában az Úr szolgálatában álló gyámintézetünket buzgó lelkesedéssel. II. Segítsük gyámintézetünket czélja elérésében bőséges áldozattal. Fenségesen hangzik hozzánk az apostol felhívása: „A szentek szükségeire adakozók legyetek". Egyházunk mindenkor a maga erejére volt utalva, híveinek áldozatkészségéből tartotta fenn magát, bibliai olajos korsó 1 I. János 5. 4.
