Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1910. szeptember, gyámintézeti
177 volt ez az áldozatkészség, a melynek tartalma soha ki nem fogyott, soha el nem apadt. Elődeink ajkán nemes bizalommal, méltán hangozhattak Pál apostol e szavai: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünkV Tanú rá a mult s annak összes alkotása, hogy őseink eleget tettek a nagy apostol e felhívásának: „. . . míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel u. 2 . Ma mintha más világot élnénk, mintha más csillagok járnának. A mai időben mintha megcsappant volna az adakozási kedv. Pedig a korral emelkedő, fokozódó igények fokozottabb áldozatkészséget követelnek. S hol keressük ezt, ha nem híveinknél, a kiknek hit által gyümölcsöző szeretetük egyházunk egyedüli kincses bányája. Mienk az egyház, mienk fenntartásának a kötelessége is!" Vájjon képesek leszünk-e e kötelességet teljesíteni éppen a mai korban, a mikor mindinkább nehezebb és rosszabbodó viszonyok közé jutunk; éppen a mai korban, a melyet az önérdek imádása, az anyagiság szerfölötti szeretete jellemez; éppen a mai korban, a melyben a magasabb czélokért, a nemesebb eszmékért lelkesedni tudás ritka dolog; éppen a mai korban, a melyben az eszményiért való törekvést, ezt a drága hímport, a legtöbb ember lelkéről letörölte a pénz és az én imádása, a test és a világ szeretete? Képesek leszünk-e a dicső ősök örökében megmaradni, hozzájuk méltóan őrtállani anyaszentegyházunk nagy érdekei fölött? S képesek leszünk-e anyaszentegyházunkat hivatása teljesítésében és czéljai elérésében úgy segíteni és támogatni, a mint azt őseink tették? Képesek leszünk, csak ne feledjük el a Krisztus szavait: „. . .példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek". 3 „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok". 4 „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét". 5 Mindenre áldoz ma az emberiség. Az élvezetek, a vigalmak csarnokai, a mulatóhelyek telve vannak. Mindenre telik. Hát csak a vallás és az egyház szent czéljaira nem telnék? Jöjjetek csak be a külvilágból, ide az Úr hajlékába, mi történik itt? Az oltár lépcsőjén térdel egyházunk őrző angyala. Sötét lepel borítja alakját, jóságos arcza dúlt a szenvedés, az inség 1 II. Kor. 4. 8—9. 5 Gal. 6. 2. — 2 Gal. 6. 10. — 3 János ev. 13. 15. - 4 János ev. 13. 35. — 11
