Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember, gyámintézeti

172 kell rettegnünk. Jussanak eszünkbe nagy Székácsunknak következő szavai: „A szegénység engem soha nem bűsított annyira, mint sokakat, kik miatta jeremiádokat énekelnek s míg tenni kellene, csak siránkozni tudnak. Én még büszke is tudok lenni szegény voltunk ezen érzetében, mert mindig az jut eszembe, hogy legalább a magunk szegényei vagyunk... ez a szegénység gazdag intézetet tudott alapítani... szegénységünk mellett adósunkká tettük a hazát, melynek 300 éven keresztül neveltünk derék fiakat és leányokat, noha iskoláinkhoz alig járult egy pár homokszemmel." Nemesen büszke, bízó, nagy léleknek szavai ezek. És igazságot tartalmaznak. Az ősök által alkotott régi és újabban keletkezett tanintézeteinkben ma is mi neveljük még nagy részben a nemzetet irányító s vezető intelligens osztályt; iskoláink ma is a régi fényben ragyognak; a felvilágosodottság, a szabadság, a hazafiság ma is szétsugárzik e fényforrásokból a nemzetre s a hazára; némely iskolánkban úgyszólván több az idegen vallású tanuló, mint a saját vérünk; az ország, az állam ma is adósunk még; roskadozunk a teher alatt, de hordozzuk azt a régi hűséggel; előttünk ragyog biztatva, lelkesítve az örök ige: „Az Úr ad erőt népének;*

1 „a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk." 2 Csak az ősök nagy erényei éljenek mi bennünk, a mint mienk volt a mult, mienk lesz a jövendő is. Ne tépelődjünk és ne csüggedjünk! Az ébredés világa szálljon a közöny pusztította terekre; lelket leheljünk a holt tagokba; evangéliumi életet és szellemet vigyünk be az egyházi közéletbe: evangéliumi életet és szellemet, melynek küzdő fegyvere a hit, gyümölcsöző ereje a szeretet s diadalhoz vezető világossága a remény. A régi, tiszta, igaz vallásos érzést, a régi józan, emelkedett, nemes gondolkodást, a régi hithűséget és egyházszeretetet kell híveink sajátjává tennünk; a régi, egészséges, evangéliumi közszellemet kell gyülekezeteinkben megteremtenünk s annak bizonyos következménye lesz egyházi életünkben, minden ponton, az egész vonalon az emelkedés, a fejlődés, az erősödés, a virágzás. Ne csak éljünk, de éltessünk is; ne csak igazgassunk, de teremtsünk és alkossunk is. Ne feledjük, a mit az írás mond: „a betű megöl, a lélek pedig megelevenít."

3 A külső keretek építése mellett soha egy pillanatra sem hagyjuk figyelmen kívül a lényeget: az evangéliumi hitélet fejlesztését, egyházunk belső építését. Lélekben legyünk buzgók! Csak a lelki buzgóságnak 1 29. zsolt. 11. v. — 2 34. zsolt. 10. — 3 II. Kor. 3. 6.