Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1910. szeptember, gyámintézeti
173 lehet következménye az, a mit az apostol további szavaiban kíván tőlünk, hogy „a reméngségben örvendezők" legyünk. Ha a mult icfők nagy emlékeiből építhetnők fel jövendőnk várait, volna okunk az örvendezésre, mert egyházunk múltjának nagysága, fénve, dicsősége örök büszkeségünk. Ámde nekünk, a kik az eke szarvára tettük kezünket, nemcsak a hátunk megett levőkre, hanem az előttünk valókra is kell néznünk. Őseink csak az alapot vetették meg, ez alapon, a mult csodaszép képein, fenséges fényein lelkesedve tovább építeni a mi kötelességünk. Ha azt akarjuk, hogy egyházunk emelkedjék: a szent ügy buzgó apostolaivá kell válnunk valamennyiünknek. A szentlélek ereje által teremtő munkára vagyunk hivatva. Az evangélium nem poshadó tó, hanem az életnek vize, az evangéliumban rejlő isteni erő, mint kegyelmi ajándék folyton tartó, teremtő munkára adatott nekünk. S kezdjük az újjáteremtést mindjárt magunkon. Ne csak a külső törvények és szabályok megtartása fölött őrködjünk, hanem a benső, lelki élet fejlesztésére törekedjünk teljes erőnkből. Vallásos buzgóságot, egyházszeretetet kelteni, fejleszteni nemcsak a templomban, de a társadalomban is elsősorban nekünk, lelkészeknek kötelességünk. A pásztorság sokra kötelez, de a juhok hű őrizésére mindenekfölött. Mélyebben kell szántanunk a szívek földjében s teljes erővel irtani a gazt az evangéliumi élet mezején. Újjá kell szülnünk a családot, hogy legyen az, a mi volt: az istenfélelemnek, a hithűségnek, a vallás és egyházszeretetnek erős vára. És ez a magasztos feladat már nemcsak a lelkészek kötelessége, hanem mindnyájunké. Ez a figyelmeztetés valamennyiünknek szól, ez az ítélet mindannyiunkat terhelhet és vonatkozik az a reánk bízottak nemcsak testi, hanem lelki életének a gondozására is: „Ha . . . valaki az övéiről és főképen az ö házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél U. 1 Annak kell megtartanunk az iskolát, a mi a múltban volt, az egyház veteményes kertjének, evangéliumi egyházunk erős bástyájának. Az iskola szellemének az egyházban jó gyümölcsöt kell teremnie. Mindenik tanintézetünknek az elemi iskolától kezdve a legmagasabb tanintézetig egy-egy lépcsőt kell képviselnie egyházunk pályáján, emelve azt az erősödés, a józan evangéliumi felvilágosultság, a virágzás magaslatai felé. Ha van iskolánk, a mely e feladatnak nem felel meg, a melynek csak az épülete régi, de a szelleme nem az: az az iskola evangéliumi hivatást többé nem tölt be. Az az iskola 1 I. Timoth. 5. 8.
