Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1910. szeptember, gyámintézeti
171 lerakni szeretet-áldozatát arra az oltárra, a melyet a gyengék és szegények istápolására emelt egyházunkban a könyörülő szeretet. A szeretet és könvörület munkájának gyakorlására intenek bennünket azok az igék, a melyeket elmélkedésem alapjául választottam, feljegyezve találjuk ezeket Róm. XII. 11-13. Hirdessük a felolvasott szent igék alapján: Gyámintézetünk az Úr szolgálatában áll! 1. Tá inogassuk munkájában buzgó lelkesedéssel. II. Segítsük czélja elérésében bőséges áldozattal. I. Gyámintézetünk az Úr szolgálatában áll, támogassuk munkájában buzgó lelkesedéssel. „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Ürnak szolgátjatoké 1 E szavakat intézi Pál apostol mai szent leczkénkben a római gyülekezet tagjaihoz s e felhívás szól hozzánk is, különösen ma, a mikor egyházunk építése, gyámintézetünk a szeretet munkája erőnk megfeszítését követelik. Gyámintézetünk az Úr szolgálatában áll, de magasztos hivatását csak úgy töltheti be, ha a szeretet munkájában buzgó lelkesedéssel támogatjuk: ha mi is az Úrnak szolgálunk. Altalános ma és már régóta a panasz, hogy korunk fiaiban nincs meg az egyház és annak intézményei iránt a kellő érdeklődés, a lelki buzgóság, a lelkesedés; hogy a hívek nagyobb részének szívét jégkéreg borítja, a mely hideg közönyt takar; hogy e hidegség miatt ezer sebből vérzik anyaszentegyházunk teste; hogy az inség és nyomor s ezek következménye, az elégedetlenség, a lelki nyugtalanság mindig nagyobb és vészteljesebb erővel ostromolják falainkat; hogy a mindig nehezebbé váló viszonyok között mindinkább fájdalmasabbá válik a küzdők, a nélkülözők panasza, a mely kél „sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban." 1 Megdöbbentő ez a sötét jelenség annál az egyháznál, melyet Isten kegyelmével a hithű lelkesedés teremtett meg; mely szegénysége mellett is maga tartja fenn önmagát; mely tagjainak hitbuzgóság szülte lelkesültségében bírja emelkedése és haladása biztosítékait. De ha ijesztően sötét képekkel találkozunk is itt-ott egyházi életünkben, nem kell félnünk, nem 1 II. Kor. 6. 4.
