Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

15 4_5 gyermeke van, a ki készpénzzel ugyan talán nem fizet 8—10 koronát az egyház pénztárába, de kötelezve van az egyházzal, vagy papjával, vagy tanítójával szemben megfelelő kézi nápszámra. Becses figyelmébe ajánlom azért e kérdést kerületi közgyűlésünk igen tisztelt tagjainak annál is inkább, mert püspöktársaimnak is az volt a nézete egyik püspöki értekezletünkön, hogy az adóalapi segélyre vonatkozó szabályzat ne öt évre szóljon, de csak erre az évre, hogy így az adóalapi segély felosztásánál követendő elvekre nézve a felszólalások figyelembevételével a megfelelő módosításokat eszközölhessük. 3. Megoldandó feladataink közé sorolom a reformáczió 400 éves évfordulójának 1917-ben leendő megünneplésére vonatkozó intézkedéseink kérdését is. Megpendítettem a kérdést már két évvel ezelőtt s akkor általánosan nyilvánult a nézet, hogy ezen nevezetes évfordulót jó lenne valamely nagyobb, monumentálisabb intézkedéssel megörökíteni és megünnepelni. Az idő múlik, de tudtom szerint megfelelő intézkedés még nem történt, pedig tudok esetet, hogy egyik buzgó és kiváló segédlelkész-tanítónk lelkesen felkarolva az eszmét, mindjárt annak megszületésekor osztályában, melyben alig van 50 elemi iskolás gyermeknél több, a nélkül, hogy tanítványaival szemben a legcsekélyebb kényszert is alkalmazná, két év óta hetenkint tart gyűjtést a fenti czélra' s immár 200 koronánál nagyobb összeget sikerült összegyűjtenie, a melyet takarékpénztárban kamatoztat s a fiúk, az ő tanítványai nem lankadnak az adakozásban s hétről-hétre szívesen hozzák filléreiket ama tudatban, hogy ők is hozzájárulnak ahhoz a nagy valami emlékhez, a mely hirdetni lesz hivatva, hogy a késő unokák is méltók azon protestáns őseinkhez, a kik az egyház oltárára nem sajnáltak semmi áldozatot. Hát bizony, ha mindnyájan így gondolkoztunk volna, mint az a derék lelkésztanító s az ő kedves kis tanítványai, már két év óta hatalmas összeg állana rendelkezésünkre. Indítványozom azért, mondja ki a kerületi közgyűlés, hogy minden egyházközségben indíttassék meg az általános gyűjtés a fenti czélra és pedig bízassék a gyűjtés az egyházközségek presbytereire akként, hogy minden presbyter köteleztessék minden évben egy másik társával bejárni egyházközségét s gyűjteni az egyháztagok között; a begyűjtött összeg helyeztessék el mindig a gyűjtés után nyomban a takarékpénztárba, a gyűjtés eredményéről pedig a lelkész évről-évre számoljon be az esperes útján a püspöknek. 4. Nem hagyhatom megemlítés nélkül a lelkészek és segédlelkészek fizetésrendezésének kérdését sem kapcsolatban az