Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

16 4. 1848 : XX. t.-c. végrehajtásának követelésével. Úgy hallottam, hogy akadtak egyes politikusok, akik nem tartják részünkről ildomosnak, hogy az 1848 : XX. t.-c. végrehajtásának kérdését mi protestánsok újból és újból felhántorgatjuk dacára annak, hogy most már az egymás után következő kormányaink sorban felveszik programmpontjaik közé a protestánsok ebbeli követelésének kielégítését s már is a lehetőség határai között nagy összeggel gyámolít az állam bennünket évről-évre. Hát mélyen tisztelt kerületi közgyűlés tagadhatatlan, hogy helyzetünk e tekintetben a multakhoz viszonyítva javult, de mi nem vehetjük le a kérdést a napirendről mindaddig, míg ebbeli jogos követeléseink kielégítést nem nyernek törvények által biztosítva legalább annyira, hogy helyzetünk e tekintetben tűrhető legyen. A hazai protestáns egyház mindenkor támogatta és támogatja az államot valláserkölcsi feladatainak megoldásában, ha nem jobban, de legalább is annyira, mint a róm. kath. egyház s amíg az állam ezen hazai testvéregyházat nagy javadalmakban részesítette hasznos szolgálataiért, mi sem akarunk lenni az államnak mostoha gyermekei akkor, a mikor mi ugyanazon szolgálatokat teljesítjük az állammal szemben, mint a hazai róm. kath. testvéregyház. A róm. kath. egyház az államtól bírt javadalmaiból megjavíthatja rászoruló papjainak helyzetét a mai drágasági viszonyoknak megfelelőleg, de mi e tekintetben szárnyszegetten állunk s kirívó ezen ellentét akkor, ha meggondoljuk, hogv míg e róm. kath. iestvéregyház papjai a coelibatus dogmája miatt családok nélkül állanak, a mi egyházunk papjai esetleg — sőt a legtöbbször — a minimális 1600 kor. évi jövedelmükből 3—4, sőt több gyermeket kénytelenek neveítetni és nagy családot eltartani. Ezek alapján mi újból és újból követeljük az államtól az 1848 : XX. t.-cz. alapján a viszonosság elvének megfelelőleg az állam kellő anyagi támogatását s ma az adott viszonyok között kérjük és követeljük, hogy lelkészeink fizetése a körülményeknek megfelelőleg és a papi qualificatio alapján 2400 koronáig kiegészíttessék államsegélylyel s azon felül a lelkészek 5 évenkint megfelelő korpótlékban részesíttessenek. Ez az egyik, a másik kérdés pedig a segédlelkészi kongrua. Az állam a ref. testvéreknek ily czímen már is évenkint 100,000 koronánál többet juttatott, holott nekünk, ág. h. ev.-oknak az egyetemes felügyelő úrhoz intézett kult. min. leirat szerint mind a négy ág. h. ev. egyházkerületnek évenkint összesen 20,000 kor. átlagösszeget kíván folyósítani, holott csak magam a bányai ág. h. ev. egyházkerület ilyen szükséglete czímén 29,000 koronát jelentettem be az állam pénztárából folyósítandó újabb segélyként. Hát ha el is fogad-