Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1910. szeptember

14 Sokat várt ettől minden egyháztag, sokat főleg azok, a kik tudják, hogy egyes egyházaink a nagy szegénység miatt úgyszólván pusztulófélben vannak. S mi lett az eredmény? Az, hogy legalább a mi bányai egyházkerületünk igen sok egyházközsége, a mely ezen államsegélytől oly sokat remélt, keservesen csalódott. De csalódtunk mi is, a kik abban a reményben ringattuk magunkat, hogy sok pusztulófélben lévő egvházunk a segély következtében új életre kel. Az egyházkerületünkhöz juttatott és jelen jelentésem végéhez csatolt adóalapi segély kimutatásából megütközve győződtem meg ugyanis arróí, hogy nem, mint én reméltem, a szegény, a létfentartásért küzdő egyházaknak lett általában juttatva nagyobb mérvű segély, hanem éppen a nagyobb és az egyházi terhek miatt soha sem panaszkodó egyházaknak, azon egyházaknak, a melyeket általában jómódú, elsőrendű egyházaknak tartottunk. Tessék csak megnézni a jelentésem végén található eme kimutatást s meg méltóztatnak győződni, hogy míg jómódú egyházaink közül nem egy pár ezer koronát kapott, addig pl. Gádoros, a mely papját is alig bírja fizetni, nem kapott semmit sem. Vannak nagy és jómódú egyházaink a segélyezettek között, a hol a hívekre személyenként 40—50 fillér jut a segélyből, a mely az egész egyházra nézve nagy összeggel szerepel s a mely csekély segélyt a jómódú egyház tagjai egyáltalában meg nem éreznek, eddigi egyházi adójuk miatt soha se is panaszkodtak, addig egyes egyházaink, a melyeknek tagjai szegény napszámosokból állanak, ha megkapták volna a fentebb említett nagyobb egyházközségeknek juttatott segélyt, esetleg annak csak felét is, úgy egyszerre lábrakaptak volna. Furcsának találom továbbá, hogy míg a dunáninneni egyházkerület községeire 120,000 koronánál is több jutott, addig a bányai egyházkerületre, a mely pedig majdnem kétszer annyi lelket számlál, mint bármelyik másik testvérkerület a többi három közül, a fenti összegnek még a felét sem kapta meg. Pedig mi, a kik figyelemmel kisérjük egyházaink küzdelmét, a rengeteg sok kérvényt, a mely évről-évre érkezik segélyért kerületünkhöz egyházközségeink részéről, tudjuk, hogy egyházközségeinknek több mint fele van olyan helyzetben, hogy állandó támogatásra szorul. Mindezek alapján véleményem az, hogy nemcsak az adókulcs volna figyelembe veendő a szóban lévő adóalapi segély felosztásánál, de igenis az egyes egyházközségek helyzete, anyagi viszonyai is. Mert könnyebben tud 30 korona helyett 35 korona évi egyházi adót fizetni az az egyháztag, a kinek évi 2000—3000 korona jövedelme van, mint 4 korona helyett 8—10 koronát az a szegény napszámos vagy zsellér, a kinek