Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1909. szeptember
8 Ez az instructió ravaszul arra is figyelmezteti a magyar kath. papságot, hogy ámbár a polgári törvények és iskolai szabályzatok a gyermekek kath. neveltetését nehézzé teszik, attól ne ijedjenek meg; mert a tapasztalás bizonyítja, hogy nem lehetetlen. Tehát csak rajta! — a világi törvényt ki lehet játszani! Mindez a hívek „lelkiismeretének és üdvének" ürügye alatt történik! Ezek az urak figyelmen kívül hagyják azt a lélektani igazságot, hogy a lelkiismeretbeli meggyőződés olyan kizárólag egyéni és lelki szentély, mely nem tűr semmiféle beavatkozást és semmiféle külső kényszert. Még akkor sem, ha az Rómából jön. Az pedig axióma, hogy a ki mások lelkiismeretének szent meggyőződését nem tiszteli, az másoktól sem követelheti, hogy az övét tiszteljék. Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Azt gondolom, nem szükséges Önök előtt bizonyítgatnom, hogy a fent említett utasítások, melyek a vallásos lélek szabadságát veszedelemnek és bűnnek minősítik, nem alkalmasok a béke fentartására, mert sértik másoknak lelkiismeretét, mert a nép lelkéből kiirtják a törvény iránti tiszteletet, és mert megmételyezik a magyar társadalomnak azon rétegeit, melyek a krisztusi szeretet magas erényét többre becsülik, mint a római és tridenti határozatokat. Nekem úgy látszik, hogy Róma nagy tévedésben van, mikor a kereszténység veszedelmét a vegyesházasságban élő protestánsokban keresi. Túlbuzgalmában nem veszi észre, hogy a legkatholikusabb országokban igaz hitű katbolikus nép nyilt harczban áll nem a kereszténységgel, hanem a klerikalizmussal, mely Barcellonában és Portugáliában, Párisban és Rómában egyaránt gyűlöletessé tette magát. Nem a hazai eretnekek védekezése, hanem a kath. vallásban nevelt népek ébredése fogja kitörésre bírni azt a hegyet, melynek lávája elsősorban azokat fogja elönteni, a kik ma hatalmaskodnak. A magyarhoni protestánsok híven ragaszkodnak evangeliomi vallásukhoz, törvényben biztosított szabadságaikhoz és jogaikhoz; de sohasem tévesztik össze az égi származású keresztény vallást a íöldi és nagyon is emberi szervezettel és annak hatalmi törekvéseivel. A mig az első — a vallás — előtt tisztelettel meghajlik, addig a másiknak ellene szegül. A protestáns ev. egyház elöljárói sohasem adtak ki — és mint a lelkiismeret szabadságának őszinte tisztelői — nem is fognak kiadni olyan rendeleteket, melyek a polgári törvényt, vagy bármely más vallásfelekezetnek törvényes jogait és szabadságait sértenék.