Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912
1909. szeptember
7 Szívesen elismerjük a hazai római kath. főpapságnak abbeli 1. érdemét, hogy a mult évben oly nagy háborúságot felidézett „Ne temere"-féle pápai dekretum visszavonását kieszközölte. En magam is hajlandó voltam tapsolni a sikerhez; mert nem vagyok barátja a belháborúnak, s annál kevésbé ellensége bármely törvényesen bevett vallásfelekezetnek. De mikor a bölcsen visszavont dekretum helyett kibocsátott „Provide" kezdetű dekretumhoz csatolt utasítást elolvastam, akkor a legkeserűbb érzéssel kellett tapasztalnom, hogy itt egy czukros takaróba burkolt méreggel van dolgunk, mely egyházunk gyengébb tagjainak irtására vagy elhódítására van készítve. A valóság az, hogy „a gazt lenyesték", de csak azért, hogy még „bujább hajtásokat" növeszszen. Nem irtották ki gyökerestül a bűnt. Mert társadalmi bűnnek tartom azt, ha valaki ennek az országnak különböző vallású és nyelvű fiai közé üszköt dob, mely alkalmas a szenvedélyek felgyújtására. A szóban levő utasításnak sem tartalma, sem alakja nem alkalmas arra, hogy a vallási és társadalmi békét előmozdítsa. Nem egyéb az, mint a mult század negyvenes éveiben felidézett harcznak lelkiismeretlen ismétlése, melvet azonban az akkori művelt 7 kath. világi államférfiak bölcsessége megszüntetett. Szeretném hinni, hogy a most indított vallási háborút a hazafiasan és keresztényiíeg érző világi kath. intelligenczia bölcsessége most is megszünteti. Szeretném remélleni, hogy a kormány élén álló államférfiak, a magyar állam belbékéje és nyugodt fejlődhetése érdekében gátat fognak vetni a terjedő veszedelemnek .... De mikor azt kell látnom, hogy a kormány és a törvényhozó testület némasága helyeselni látszik a vegyes házasságok ügyében kiadott instructiót; mikor olvasom azokat a beszédeket, melyek a kath. egyház elnyomásáról, a vallásnak politikai pártbarczokba való beviteléről, szervezett hadseregről és gyilkos fegyverekről szólanak; — akkor arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy itt a békés haladás megzavarását nem tekintik bűnnek. A szóban levő pápai dekretum, illetőleg a főpapi instructió, középkori felfogással szerencsétlen tévelygőknek mondja a vegyes házasfeleket. Ezért rájok uszítja a házasság szentségét nem tisztelő szolgáit s megparancsolja nekik, hogy „semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjenek, hogy buzgólkodásukkal, eszélyességiikkel és leleményességükkel az ilyen eltévedett juhokat jobb meggyőződésre vezessék! Azokat a katholikusokat pedig, a kik ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsék, hogy bűnbánatra indíttatva, magukra és gyermekeikre vont veszedelmet elhárítani igyekezzenek; főként pedig a gyermekek kath. neveléséről gondoskodjanak.