Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

10 1. Ó, mily lélekemelő volt a 80 év előtti egyetértés, mikor a «Ne temere»hez hasonló vakmerő pápai rendeletek ellen, úgyszólván az összes magyar kath. világi intelligenczia a protestánsok mellé állva, tiltakozott a békebontó pápa beavatkozása ellen! Mikor Kölcsey Ferencz naplójában azt írhatta, hogy Luther és Kálvin fiai összetett karokkal nézték, mint harczolnak az ország legelőkelőbb katholikusai amegtámadottprotestánsokszent ügyemellett! Vájjon napjainkban akadnak-e még Beöthy Ödönök, Deák Ferenczek, Széchenyi Istvánok és Eötvös Józsefek, Batthyány Lajosok és Andrássy Gyulák, Károlyiak és Perczelek, Klauzálok és Ghicziek és ezekhez hasonló más kath. jelesek, a kik a törvények védelmét még hazafias erénynek és kötelességnek tartották ? Avagy a római főpap jogtalan beavatkozása és békeháborítása ma már közönyössé vált Magyarország nagyjai és képviselői előtt ? Nézzünk körül Európában, mi történik a legkatholikusabb országokban ? Spanyolországban állandó a harcz és védekezés a római papság túlkapásai ellen. Olaszországban Őszentsége nem mer az utczán mutatkozni. Róma városában kizárták a vallás tanítását az iskolákból; nem a vallásos hit elleni indulatból, hanem az azt kezelő és annak örve alatt gyűlölséget szító papság iránti ellenszenvből. Franc ziaország pedig új törvény által védte meg állami szuverénitását minden pápai illetéktelen beavatkozás ellen! Ne feledjük, hogy a mely nemzet saját törvényeit nem tiszteli s azoknak bármiféle külső hatalom részéről történt megsértését eltűri, az nem tarthat számot arra, hogy mások tiszteljék és megbecsüljék. Őseink erre mindig nagy súlyt helyeztek és a királyilag szentesített törvény megsértői ellen szigorú büntetést szabtak. Ott van például II. Ulászló VI.. 8. czikke, mely szerint az ország törvényét megvető főpap elveszti javadalmait; a báró vagy nemes pedig minden birtokát — és azonfelül még száműzetik. Az 1848-ki vallástörvény, fájdalom, nem gondoskodott ilyen szankczióról! Azért van itt ilyen felfordult világ. Azért meri felújítani Róma ezt a tridenti törvényt, melynek felújítása a XX. század szégyenét képezi, mely ellen határozottan tiltakoznunk kell, mivel bűnös merényletet követ el a közbéke ellen. Mert nem azok voltak és ma sem azok a bűnös emberek, a kik őszinte szívvel keresik az igazságot, hanem azok, a kik a maguk önzését és uralomvágyát teszik igazsággá. Nem is azok a veszedelmes emberek, a kik együgyűségükben azt állítják, hogy nincs isten, — hanem azok, a kik az isten nevét hirdetik ugyan, de azt kizárólag a saját üdvösségük és hatálmuk előmozdítására foglalják le. A mi keresztény káténkban és a mi protestáns zsinati törvényeinkben más vallású embertársaink istentelen üldözése nem foglaltatik. Mi a római kath. testvéreink vallási meggyőződését, törvényes jogait és javait nem érintjük; de azt sem engedhetjük meg, hogy minket a XVI. század kath. főpapjainak gyűlölködő szellemében valaki bűnös «eretnekeknek, szakadároknák és rebelliseknek» nevezhessen, és ezen czím alatt üldözhessen! Azt sem veheti nekünk rossz néven senki, ha meggyőződésünket követve, mi több áldást és boldogságot várunk hazánkra, sőt az egész emberiségre is, a krisztusi szeretetétől és az evangelium világosságától, mint a gyűlölködő és zsarnoki «római szent és egyetemes inkviziczió» lélekölő dekrétumaitól!