Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908–1912

1908. szeptember

11 Mi tisztelői vagyunk az igazi tudományos kutatásnak, anélkül, hogy ellenségei volnánk a vallásos hit és meggyőződés szentségének. Mi őszinte barátai vagyunk a békének, a szabadságnak, a jogegyenlőségnek és a vallási viszonosságnak. Mint ilyenek, a törvény szilárd alapján állva, követeljük, hogy egyenlő teherviselés, egyenlő pénz- és véráldozat kötelezettsége mellett, valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezet egyenlő jogokban, egyenlő szabadságokban és egyenlő javadalmakban részesíttessék. Mert csak így lehet a haza belső békéjét, nemzeti erősödését és nyugodt fejlődését biztosítani. Ha vannak az államnak alapítványai és javai egy vallásfelekezet részére, mely a hajdan végzett kötelességeinek ma tizedrészét sem teljesíti többé: akkor legyenek alapítványai és javai a többi vallásfelekezetek részére is, melyek szent kötelességeiket híven teljesítik. És ha nincsenek javai valamennyi számára, akkor kövesse Amerika példáját, mely kizárólagos uralkodó vallásfelekezetet nem ismer. Ezt követeli a viszonosság elve — és az államnak jól felfogott érdeke. Quod uni justum, alteri aequum ! A magyarhoni protestáns egyházak jogosult büszkeséggel utalhatnak arra a történelmi tényre, hogy az ő, közel négyszázados multjukban nincs egyetlen egy eset sem arra, hogy egyházi és vallási érdekeik valaha ellentétbe jöttek volna a magyar állam szabadságával és alkotmányos érdekeivel. Ellenben a római katholikus egyház hatalmi törekvései temérdek bajnak voltak okozói az Árpádok korától kezdve egész a legújabb l.orig! Mert volt idő, amikor a pápák királyainkat saját vazallusainak tekintették, és ezen okból a hazai javadalmakat idegen főpapoknak ajándékozgatták. Ma is beleavatkoznak jogtalanúl az államok belügyeibe. A legkathoiikusabb államoknak erős küzdelmeik vannak a hazai törvényeket taposó klerikálizmus ellen... De talán nem kell több példát fölhoznom se a múltból, se a jelenből. Úgy érzem, hogy megsérteném a t. Közgyűlés értelmi színvonalát, ha bővebben akarnám bizonyítani, hogy a római pápának újabb merényletei szoros összefüggésben állanak a hazai klerikális mozgósítással! Nekem az a meggyőződésem, hogy a «Ne temere»-féle bullák csak egyes külső jelenségei-annak a rendszeres izgatásnak, mely a katholicismus restaurálásának czíme alatt az ország összes községeiben folyik. Nekünk tehát ezzel szemben elvi és törvényes álláspontra kell helyezkednünk és határozottan tiltakoznunk az ellen, hogy a római pápa, mint a hazánk határain kívül álló idegen hatalom, fennálló hazai törvényeinkkel ellenkező, polgártársaink békéjét felzavaró bullákat adhasson és hirdethessen ki Magyarországon. Ez az ország szabad és független ország, melynek fiai semmiféle néven nevezendő külhatalomtól nem fogadhatnak el rendeleteket a magyar király és felelős kormányának engedelme nélkül. Az 1895:43 t.-c. 17. §-a jövőre nézve általánosságban is kimondja, hogy semmiféle magyarországi vallásfelekezet egyházi függésben külföldi hatalomtól, vagy vallásfelekezeti társulattól, vagy egyéntől nem állhat. Ezt a magyar vallás- és közoktatási szakminister igen jól tudja. Kötelessége volna ennek a törvénynek érvényt szereznie úgy, ahogy I. Andráss}^ Gyula érvényt szerzett a királyi tetszvényi jognak, mikor egy római kath. püspök 1870-ben merészelte kihirdetni a pápai csalhatatlanságot kimondó új