Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1901. szeptember

91 Az egyházközség jelenlegi alapjai: paplak-építési alap 900 K., 14. imaház felszerelési alap 256 K.; folyó tőkéje 110 K. A hívek között az áldozatkészség nagy. Goszpodincze és Nádaly, bár szintén szegények, mégis anyagilag annyira, a mennyire kielégítő helyzetben vannak. Nádaly a mult esztendőben 960 K.-ért imaházat vett. Anyagilag legrosszabb helyzetben van a csuroghi fiókegyházközség. A mi a közoktatási viszonyokat illeti, úgy ebben a tekintetben csak a goszpodinczei filia van rendben, Zsablyán miután máskép nem lehetett, a lelkész oktatta a gyermekeket. Nádalyon az evang. gyermekek a szerb iskolába járnak, a kiknek vallásoktatásáról sehogy sincs gondoskodva. Csuroghon a gyermekek egyáltalában iskolába nem járhatnak. A tanköteles gyermekek száma Zsablyán 49, Goszpodinczén 38, Csuroghon 35, Nádalyon 18, összesen 140, nem számítva az ismétlősöket. A lelkész a kongruából 572 K. 80 f.-ért kap. Belohorszky Gábor, főesperes. III. Jelentés a, szúr csini missióról. A szurcsini missió jelenlegi állapota a következő: Asaniján van 265, Becsmenben 121, Bezsaniján 427, Boljevcén 702, Deesen 66, Dobanovczén 583, Obrezsen 268, Szurcsinban 609, Zimonyban 200 és a Diasporában körülbelül 600, összesen 3841 lélek. Isteni tiszteletek tartattak: Asaniján 10, Becsmenben 6, Bezsaniján 15, Boljevczén 8, Deesen 4, Dobanovczén 16, Obrezsen 4, Szurcsinban 28, Zimonyban 13, összesen 104. Ezek közül az Úrvacsorával volt összekötve 24, melylyel élt összesen 1004 személy. Confirmáltatott 102 gyermek, született 228 gyermek, meghalt 129 személy és eskettetett 40 pár. Boljevczén, Dobanovczén és Obrezsen tartattak azon kívül olvasó isteni tiszteletek az illető kántortanítók által az egész éven át. Tőlünk kitért 3 személy, hozzánk áttért 2 személy. Községi iskola evang. kántortanítóval van: Bezsaniján, Boljevczén, Dobanovczén, Szurcsinban; felekezeti magániskola van: Obrezsen. A missió egyéb helyiségeiben iskolaköteles ifjúságunk az ottani községi iskolákba jár. Van biztos remény, hogy még az 1901. év folyamán Asaniján is lesz alkalmazható evang. magántanító németajkú híveink számára. Sajnos, hogy a dobanovezei tótajkú híveink mindeddig nem voltak rábírhatók, hogy magántanítóról gondoskodjanak, noha számuk a 300-at túlhaladja és 1400 korona tőkével rendelkeznek. Valahányszor a missiói lelkész az ilyen tanító alkalmazását sürgeti, válaszuk az, hogy őket a Bácskából tulaj donképen az ottani iskolákkal járó költségek kikergették. A beléletet illetőleg kiemelendő,