Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1901. szeptember

92 14. hogy a dolgok ez évben is rendesen folytak, mert valamint a lelkész, úgy a kántortanítók is kötelességeiket híven teljesítették. A lelki gondozás behatóbb lett az által, hogy a liorvát-szlavon esperesség esperese mellé káplán hivatott meg, ki is a missiói lelkészt szükség esetén helyettesítette és nehéz munkájában támogatta. Daczára annak felette szükséges a missiói lelkész mellé rendes kápláni állomást szervezni, mert világos, hogy másfél járásban lakó 4000 lelket egy ember kellőképen nem gondozhat. A legkiválóbb jelenetek közé sorolandó a boljevezi új imaház felépítése, két új harang beszerzése és felszentelése, valamint azon tény is, hogy az asanijai német hívek új házat vettek magániskolái czélra, továbbá, hogy a dobanovezei német leányegyház a tanítólakás kibővítését elhatározta és hogy a zimonyi fiókegyház imaháztelek ingyen való megszerzése iránt tett lépéseket, miután mihamarább imaházat építeni szándékozik. Mindezek igen szép jelei a missióban uralkodó szellemnek és életnek. Legnagyobb hálával tartozik azonban a missiói lelkész az egek urának azért, hogy évről-évre mindinkább tapasztalhatja, miszerint a missióban a hitélet emelkedőben van és a viszonyok rendezett alakot öltenek, hogy tehát munkálkodása nemcsak czéltudatos, de áldásos is. Sajnálattal tapasztalható azonban az is, hogy az itteni autochton lakosság a missiói lelkész előzékenysége daczára sem akarja elfoglalni híveinkkel szemben a teljes tolerancia álláspontját, különösen ott, a hol folyamodnak templomvagy imaháztelekért, iskoláért, temetőért stb. Ennél megszomorítóbb és megszégyenítőbb csak a református testvérek magatartása és irányunkbani ellenségeskedése, kik nem ritkán a fentemlített elemekkel szövetkeznek mi ellenünk. Mert míg mi azon elvet valljuk: „vagy evangélikus vagy református", az ő elvük ez: „vagy református — vagy semmi". Ezen intoleranciákkal szemben kell azonban megnyugvással bevallanunk és konstatálnunk, hogy a politikai hatóságok majdnem mindenütt kötelességeiket teljesítik, különösen, mióta Horvát- és Szlavonország határain belül egyházi hatóságunk van. Szeretetadomány czímen a következő összegek folytak be: 1. a lipcsei G.-Adolf-egylettől . 706 K. 47 f. 2. a szászországi Gotteskastentől . . 646 11 40 » 3. a bajor „ . 117 11 50 y> 4. a wiirttembergi „ 58 11 75 n 5. a mecklenburgi „ . 172 » — ii 6. a Louisenstifttől 103 ír 44 ii összesen . 1804 K. 56 f. Ehhez számítandó még a múlt évi maradvány 233 „ 06 „ marad . 2037 K. 62 f.