Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1904. szeptember

200 50. állást foglal el, ilynemű képesítést nem szerez meg, de ha megszerzi is, vájjon lesz-e ennek az, úgy mondhatjuk, futólag szerzett képesítésnek olyan alapja, mint aminő kívánatos ? A tapasztalat, de különösen buzgó lelkészeink panasza elegendőkép bizonyítja, hogy alkotmányunk által is kívánt czélnak csakis az egyházunk tanítóképző-intézeteiből kikerült tanítók felelhetnek meg lélekben is a kellő mértékben. Ez a körülmény az előbbinél talán még inkább teszi szükségessé, nélkülözhetetlenné az ág. hitv. ev. tanítóképzőt. Ily tanítóképzőnek szükségességét azonban kerületi közgyűléseink is több ízben hangoztatták, így, mellőzve a régebbi kerületi közgyűlések jegyzőkönyveit, csak az 1900. évi jkv. 24., az 1901. évi jkv. 50., az 1902. évi jkv. 41., és az 1903. évi jkv. 48. pontjaira utalunk, melyek a tanítóképző fontosságát és szükségességét hangoztatták. Ékesen szólóan és jelentősen bizonyítja azonban be a tanítóképző szükségességét még az a körülmény is, hogy a szarvasi tanítóképző-intézet fogyatékos szervezete és szegényes ellátása daczára is, a fentartók dicséretre méltó áldozatkészségéből és az élére állított férfiak önfeláldozó munkásságából immáron 44-ik évét tölti be. Mindezek a körülmények elegendően bizonyítják, hogy tanítóképzőre szüksége van egyházunknak. Minthogy pedig a bányai kerület helyzeténél fogva alig jut hozzá, hogy egyházunk által fen tartott képzőkből, mint a soproni, eperjesi, felsőlövői és selmeczbányai képzőkből elégíthesse ki iskolai szükségletét és minthogy kívánatos, hogy bányai kerületünk viszonyainak, szellemének, érdekeinek megfelelő számú tanítójelölt álljon rendelkezésére, ezért nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy a bányai kerület is gondoskodjék megfelelő számú tanítók képeztetéséről. Helyénvalónak találjuk hangoztatni azt is, hogy a protestáns érdekek istápolásából kerületünk is kivegye a maga részét olyképen, hogy egyházunk érdekeinek, 385 felekezeti iskolájának és 67,000 tankötelesnek megfelelő módon járuljon hozzá azoknak az evangélikus ifjainknak továbbképeztetése által, a kik tanítói pályára óhajtanak lépni. Ebből a meggyőződésünkből kifolyólag, óhajtjuk a tisztelt közgyűlés figyelmébe ajánlani a tanítóképző elhelyezésére vonatkozó alábbi javaslatunkat. A tanítóképző-intézet elhelyezésének kérdésében döntőnek kell tartanunk azt a szempontot, hogy a tanítóképző ott helyeztessék el, a hol felállítására, jövőjére, feladatára nézve a legkedvezőbb körülmények és feltételek állanak fenn. Már első pillanatra is kijelentheti a bizottság, hogy a tanítóképző felállítására a székesfővárost nem tartja kedvező helynek, mert a székesfőváros viszonyait nem tartja kedvező feltételeknek oly intézet elhelyezésére, melynek tanítványai jelentékenyen