Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

5 után a közgyűlés tagjai az ülésterembe vonultak, hol is elnöklő felügyelő úr, 1. a közgyűlés megjelent tagjainak szivélyes üdvözlése után, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlés tanácskozását: Méltóságos és főtisztelendő közgyűlés ! Benső örömmel és hitrokoni szeretettel üdvözlöm egyházkerületünknek a mai napon összegyűlt tagjait. Üdvözlöm az egyházmegyék elöljáróit és küldötteit, sőt a szokottnál nagyobb számban megjelent érdeklődő közönséget is, mely tanúja kíván lenni tanácskozásainknak és evangéliomi küzdő egyházunk javára hozandó határozatainknak. Már a tegnap esti értekezleten felvetett kérdések fontossága jelzi, hog}

r az idei egyházkerületi közgyűlésünk tárgyai iránt élénkebb az érdeklődés, fokozottabb a várakozás, mint volt a legközelebbi üléseken. És ez természetes. A szemünk előtt hullámzó társadalmi, politikai ós egyházi mozgalom napi jelenségei mindenkiben azt a meggyőződóst érlelték' meg, hogy a régi közszellem megbomlott, hogy a társadalomnak és irodalomnak forrongásában egy új világnézlet akar kialakúlni, mely hivatva lenne átteremteni az egész emberiséget. Azok az eszmék, melyek egykor — nem is nagyon régen — lelkesedést gyújtottak a szívekben, ma a néptömegben többé visszhangra nem találnak. A haza, melynek eszményi képét és reális becsét költőink varázs-szavakkal festették előttünk, melyről ismert Szózatunk halhatatlan költőjével együtt mi is azt szoktuk énekelni, hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely; hogy itt élnünk, halnunk kell: ma már nem bírja magához kötni a haza fiait. Százezrivel szakadnak el kebléről és áradatként sietnek új hazát keresni túl a tengeren. A nemzet eszméje eltorzítva ellenkezésbe kerül a humanismussal, mely alapját képezte a keresztyénségnek; most elvesztvén a szeretet összeforrasztó erejét, faji gyűlöletté és meddő nyelvi torzsalkodássá fajult. Az egyház, a vallás eszméi, melyekért apáink vért és életet áldoztak, kopott ruhaként elvettetnek vagy olcsóbbért elcseréltetnek. Mintha az evangéliom teljesen elvesztette volna üdvözítő hatását a lelkekre. Szóval: számtalan szomorú jelenség azt mutatja, hogy az új század hajnalán új eszmék, új tanok és új vágyak foglalják el az emberek szivét és értelmét, hogy egészen új világnézlet van alakulóban. Pedig az emberiség története azt bizonyítja, hogy a vallás ós eg}

Tház, a haza és nemzet eszméi iránti lelkesedés évezredek óta áldásos hatású volt az emberiségre. Ezek az eszmék emelték ki az embereket a vadságból és testi-lelki nyomorúságból. Ezek erősítették meg a társadalmi erényeket; a testvéri szeretetet, az összetartást, az elvhűséget; a hitet az Istenben és reményt a jónak és igaznak diadalában. És ha azt látjuk, hogy most ezek az eszmék, ezek az erények elvesztették varázsukat, hogy az emberek új ideálokat keresnek; akkor annak mélyen fekvő okainak kell lenniök. amelyeket itt egyenként elszámlálni alig lehetne. Annyi bizonyos, hogy nem az eszmék tartalmában, hanem azok helytelen felfogásában és alkalmazásában van a főhiba.