Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

6 Ami a vallást illeti, tudjuk, hogy ez általában az ember szellemi és erkölcsi életének leghatalmasabb, legjelentékenyebb nyilvánulása, mely az őskor homályától kezdve a legújabb műveltség világosságáig mindenkor nagy és nemesítő hatást gyakorolt az emberi nem fejlődésére. Krisztusnak világtörténelmi nagy jelentősége meghatározza a kereszténység történelmi fontosságát. Ez pedig azt mutatja, hogy az emberi szellem fejlődése mindig lépést tartott a vallási örök igazságok helyesebb és tisztább felfogásával. Es mi volt az, ami az emberi szellem egységes és békés fejlődésének útját megzavarta? Semmi egyéb, mint az emberi gőg, a türelmetlenség, az ezzel járó zsarnokság, mely a középkorban a hatalom tudatában isteni tekintélyt bitorolt s ezzel megsértette az emberi méltóságot és a testvériséget; megölte a lelkiismeret szabadságát. A reformátorok ugyan megtörték az emberi szellem szabadságának zsarnokait; de nem szüntették meg a hatalommal való visszaéléseket. Az emberi gyarlóság okozza, hogy az emberek sem szabadságukkal, sem jogaikkal nem tudnak okosan élni. Ebből a gyarlóságból következik a legtöbb baj e világon. Az emberek lelkesednek a szabadságért, küzdenek a jogokért: de mikor ezeket megszerezték, akkor megfeledkeznek a szabadsággal és jogokkal járó kötelességekről! Az önimádás és a hatalomnak mértéktelen szeretete teremti a zsarnokokat, úgy a társadalomban, mint az államokban és az egyházakban is. Ez hajtja a hatalmasokat a gyengék elnyomására, a szegények kizsákmányolására és természetadta jogaiknak és szabadságaiknak megsemmisítésére. Fájdalom, mi magyarhoni protestánsok tapasztalásból ismerjük ennek a szomorú jelenségnek históriáját. Apáink hosszú, véres és kegyetlen háborúkban nagynehezen kivívták vallásgyakorlatuknak szabadságát, önkormányzatuknak és fejlődhetésüknek ősjogát. Királyilag szentesített törvények biztosítják papíron a jogegyenlőséget és a viszonosságot; de a középkori hatalom bálványa még mindig érezteti erejét az ő hatósága alól felszabadult keresztények elnyomásában. Valóban mélyen elszomorító jelenség, hogy hazánkban a tökéletes jogegyenlőséget és viszonosságot biztosító 1848 : XX. t.-cz. egy félszázad lefolyása után még ma sincs végrehajtva! Sőt azt kell tapasztalnunk, hogy a józan hazafisággal, az osztó igazsággal, sőt a kereszténység szellemével is ellentétben, a csupán többségére és hatalmára támaszkodó hazai katholiczizmus a mi anyagi bajainkról, népünk túlságos megadóztatásáról hallani sem akar. Sőt vérszemet kapva bizonyos törvényhozási becsempészés sikerétől, jelszóvá tette : «a katholiczizmus restaurálását /» Oh, mélyen tisztelt közgyűlés! mi tudjuk, mit jelent ez az ominosus jelszó. Háromszáz esztendőnek gyásztörténete és apáinknak kibeszélhetetlen szenvedése megtanított bennünket erre! Azonban ne méltóztassanak szavaimat félreérteni. Nekem nincs okom kárhoztatni az úgynevezett kath. nagygyűlések, kongresszusok által megindított nagy társadalmi mozgalmat, mely kétségtelenül arra törekszik, hogy a beszédem elején említett megbomlott közszellemet biztosabb és józanabb mederbe terelje. Sőt ellenkezőleg: készséggel elismerem és bámulom azt a