Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

11 e két erényt együtt említem, akkor nem azt az üres vallásos- 6. ságot és hazafiságot értem, mely naponta hangzatos és divatos szólamokban a közélet piaczán árultatik és mely a más nézetű és más nyelvű embertársak elleni gyűlöletben merül ki, hanem értem azokat a szent érzelmeket, melyek a szív mélységeinek tiszta forrásából fakadnak, az egyház és haza közös szeretetében, a nemes és jóságos cselekedetekben és áldozatkészségben nyilvánulnak. Ertem azokat az erényeket, melyek háromszáz év alatt együtt fejlődtek és különbség nélkül együtt dobogtatták azon őseink szivét, a kik a jövő nemzedék testi-lelki szabadságáért életüket is koczkára tették. Ezen erények ápolásában és terjesztésében őszinte és készséges támogatót fog Méltóságod bennem, mint elnöktársában találni, valamint mindazon lelkes törekvéseiben, melyek a mi szegény, ingadozó, folyton küzdő s már-már csüggedező ev. egyházunk javára és felvirágzására irányulnak. Erre nézve kérni fogom hű és készséges támogatását és közreműködését, hogy ekképen egyesült erővel mozdíthassuk elő szeretett evang. egyházunknak szellemi és anyagi haladását. Mielőtt üdvözlő beszédemet befejezném, még egy kedves kötelességet kell teljesítenem. Hálás köszönetet kell mondanom egyházkerületünk nevében elsősorban Zelenka Pál tiszakerületi püspök úr ő méltóságának, a ki felhívásunkra Istennek szent oltára előtt elmondott gyönyörű biztató beszédével mai ünnepünket valóban emlékezetessé tette. Iránta való hálánkat legméltóbban azzal fogjuk kifejezni, hogy azokat az eszméket, melyeknek ő oly szép kifejezést adott, örökre szivünkbe fogjuk zárni. Hálás köszönetet kell mondanom mindazon előkelő vendégeinknek, a kik személyes megjelenésükkel egyházkerületünket megtisztelték s ezzel ünnepélyünknek jelentőségét és fényét emelni kegyesek voltak. Ezek között kiválóan egyetemes ev. egyházunk érdemes főfelügyelőjének, br. Prónay Dezső úr ő méltóságának, a ki szívvel-lélekkel vezeti és kormányozza egyetemes ev. egyházunkat eszménye felé, testvér-egyházkerületek mélyen tisztelt püspökeinek, felügyelőinek és küldötteinek; végre az ev. ref. testvéregyház nagyrabecsült küldötteinek is, a kik ismételten fényes tanúbizonyságát adták hitrokoni szeretetüknek és a protestantizmus közös nagy elveihez és érdekeihez való hűséges ragaszkodásuknak. Barátságukat és szeretetüket hasonló érzelmekkel viszonozzuk. Jól esik éreznünk, hogy nem állunk egyedül, elszigetelve, hogy vannak rokonérzésű bajtársaink a magasabb czélok utáni törekvéseinkben. Biztosíthatom mindnyájukat, hogy a mi egyházkerületünk nagy súlyt helyez arra, hogy az e hazában levő összes vallásfelekezetek iránt a kölcsönös szeretet és