Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

205 egy állampolgárság van és így a magyar állampol- 81. gárság kikötése horvát testvéreinkre nézve sérelmes nem lehet. E részben különben Zsin. Törvényünk határozottan s imperative intézkedvén, annak idevonatkozó szabályát megváltoztatni egyházjogunk szempontjából érvényesen nem is lehetne. A mi pedig a magyar nyelv tudását illeti, ezt méltán meg lehet és meg is kell követelni a lelkésztől, még ha a horvát-szlavon esperességben szolgáland is. Mert az nemcsak a lelkésznek, hanem egyházunknak is fontos és egyetemes érdeke, hogy lelkészeink értsék s tudják szóval és írásban azt a nyelvet, a melyet egyházi felsőbb hatóságaink mindennemű eljárásukban, tárgyalásaiknál, levelezéseknél stb. használnak. De hiszen Zsin. Törv. értelmében még a legegyszerűbb kezdő lelkész is számot tarthat arra, ha tehetsége, szorgalma, képességei őt erre alkalmassá teszik, hogy — egyházunk szabad szelleme és szervezeténél fogva — a legelőkelőbb egyházi állásokra is gyorsan emelkedhetik. De számot kell, hogy tarthasson minden lelkész arra is, hogy ha valamely magyar egyházba kívánna átlépni lelkészül: előle ennek az útja el ne zárassék. A miért is szükséges, hogy a magyar nyelv tudása útján minden esetleges válaszfal megszűnjön papságunk között s a valódi testvériség szelleme verjen gyökeret egyházi életünkben s érintkezésünkben. Tehát nem hogy ily válaszfal emelését tartjuk — a horvát nyelv behozatala s a magyarnak kiküszöbölése útján — mellőzendőnek, hanem, ha ilyen intézkedés már volna, akkor is, azt meg kellene dönteni. Egyébként megjegyzendő az, hogy ha mindjárt Horvát-Szlavon-Dalmátországokban a magyar nyelv nem kötelező tantárgy is a gymnasiumokban (mint a német), mégis a magyar nyelvet főleg az, a ki olyan pályára készül, a melyen ez szükséges — elvégre nem túlságos sok nehézséggel megszerezheti. Az meg bizonyos, hogy a politikai értelemben vett anyaország saját nyelvének megtanulására a Horvát-Szlavonországokra mégis csak idegen német nyelvet megelőzőleg tarthat igényt. A magyar nyelv tudását tehát a lelkészvál. szabályrendeletből sem lehet elejteni, a melynek kifogásolt intézkedése különben a Zs. T. 65. §-ának szelleméből is foly. Ellenben a bánnak azon érvelése, hogy a horvátszlavon orsz. törvények szerint a lelkészek vezetik az anyakönyveket, adják ki a kivonatokat és pedig a hiva-