Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. szeptember

99 Váljon megfigyelték-e az egyházmegyék a 8. és 9. pontokban felsorolt adatok beszolgáltatásánál a mult évi egyetemes gyűlés azon utasítását, mely szerint «iskolai vagyonnak csak az tekinthető, a mi iskolai czélra van alapítva, telekkönyvezve; szóval az elkülönített iskolai vagyon». A tabellák ezen számadatain kívül az egyházmegyék esperese szívesek voltak iskoláik állapotáról külön jelentést is küldeni. (Csak Turócz nem küldött.) E jelentések szerint az iskoláztatás legrendesebb Budapesten, Pestmegyében és Arad-Békésben, a hol a tanulóknak 95—80%-ja már szeptemberben felvezettetik és a vizsgáról alig hiányzik 5—6%-a, az is nagyrészt csak betegség vagy elköltözés miatt. Legrosszabb az állapot Bács-Szerémben. Nem tudom, mikor vezetik ott fel az isko­lába a gyermekeket, de a vizsgálatról átlag a tanulóknak majdnem a fele hiányzik, sőt néhol kétharmada. Petrováczon a félnapi mulasz­tások száma meghaladja a ötvenezeret, úgy hogy egy-egy tanulóra 74 félnap esik. Békésben alászállítja a perczentet Komlós, a hol a tanulók egyharmada idő előtt kimarad az iskolából. Ha a tanítási eredmény — hogy úgy mondjam «kézzelfogható» — zsinórmértékéül a 6-ik osztály népességét vesszük, az arány a következő: Békésben és Pestmegyében a tanulók io°/ 0-ja van a VÍ-ik osztályban, Arad-Békésben 15%. Csanádban leszállítja a perczentet Nagylak, a hol yg8 iskolás közül csak 22 gyermek van a 6-ik osz­tályban,, úgy hogy Nagylakon tulajdonképen csak minden 34-ik tanuló végzi az ellemi iskolát, jut fel a 6-ik osztályba. Nem is lehet más­kép, miután a gyermekek legnagyobb része csak 8 éves korában vezet­tetik fel az iskolába és már 10—11 éves korában kimarad. Nem tartaná-e a kerület helyénvalónak, hogy egyházmegyei uton vizsgá­latot rendeljen el azok ellen, a kiket az ezen állapotokat okozó botrányos mulasztás bűne terhel? Bácsban, Békésben, Csanádban, sőt a pestmegyei esperességben is több iskolában nincsen V., VI. osztály. A Bánságból, Zólyomból, Budapestről és Turóczból az osztályok népességére vonatkozó adatokat nem kaptam. Az egyházi ének a tót egyházakban a legkifejlettebb, míg a magyar egyházakban legkevesebb egyházi dallamot tanulnak a gyer­mekek. Ä budai lelkész úr kivihetetlennek jelenti azt, hogy az elemi iskolában a gyermekek 300 dallamot tanuljanak meg. Elismerem, hogy Budapesten az állapotok kivételesek. De megjegyzem, hogy a sok dallamot másutt is nagyrészt nem az iskolában tanulják a gyerme­kek. A tudást hazulról hozzák, az iskolában az énekeket csak gyako­rolják. A sok ének bizonyítja az iskola egyháziasságát, de még inkább tanúskodik a házi áhitatosságról. Az otthoni kedvességet az énekek o o ^ o fejlesztették és azok fogják fentartani. A bibliai történeteket kevés kivétellel mindenütt tankönyvből tanulják már. Nem szabadna azt a kevés kivételt se megtűrni. Bács­ban van egy iskola (Klimeké), a hol csak két bibliai történetet tanultak. 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom