Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1897. október

tiszteletet kell éreznie oly férfiú iránt, ki hosszú ötven éven át egyházának javán az egyházi tisztségnek minden fokozatában a legnagyobb hűséggel s buzgósággal munkálkodott. Ilyen férfiút tisztelünk mi szeretve tisztelt püspökünkben, ki rövid segédlelkészkedése után immár ötven év óta Pilis egyházközségnek buzgó lelkésze, híveinek rajongó szeretetével körülvett, hűséges lelkipásztora, ki mint körlelkész, majd hosszú éveken át mint a pestmegyei egyházmegye főesperese, 1890. év óta pedig mint a bányai egyházkerületnek csaknem egyhangúlag megválasztott püspöke, minden tisztében nemcsak kötelességeit hűséggel teljesítette, hanem magasztos példájával vezérként haladt előttünk. Ez ünnepélyes alkalomból szívből üdvözölte felügyelő úr püspök urat, kifejezve azt az óhajtását, hogy a Mindenható tartsa meg őt agg korában is eddigi lankadatlan testi és fényes lelki erejében, adjon neki még számos életévet, hogy egyházi ügyeinkben, tanácskozásainkban, ép úgy mint az egyház igazgatásának terén, eddigi tapintatosságával példát mutasson nekünk. Végül kiemelve, hogy midőn nagyjaink érdemeiről megemlékezünk, még akkor is egyházunkat szolgáljuk, azt indítványozta, hogy adjon a közgyűlés érdemes püspökünk iránt érzett kegyeletének, hálájának és ragaszkodásának jegyzőkönyvében kifejezést. A közgyűlés — elnöklő felügyelő úrnak ismételt tetszésnyilvánításokkal kisért szavai után és egyhangú lelkesedéssel fogadva indítványát — örömmel örökíti meg azokat a nagy érdemeket, melyeket püspök úr, Isten kegyelméből félszázadra terjedő lelkészi működése alatt, minden állásában, ev. egyházunk történetében kivívott, s lelkesedéssel nyilvánítja szeretve tisztelt püspökünk iránt érzett őszinte tiszteletét, forró háláját és kegyeletes ragaszkodását. 2. Püspök úr meghatva mondott a közgyűlés elismerő kijelentéseért hálás köszönetet s lelke mélyéből eredő hálával dicsérte az Úr kegyelmét, melyről lefolyt 50 éves lelkészi pályafutása tanúskodik. Néhai édes atyjának oktatását idézve, ki mellett lelkészi pályáját mint segédlelkész megkezdte, ékes szavakban mondotta el a lelkészi pályáról alkotott eszményét. Szerény pályára vállalkozik — úgy mondá az ev. lelkész, oly pályára, mely nem nyújt kilátást világi fényre, jólétre és dicsőségre; de szent s magasztos e pálya, mert annak követője Urunk Jézus Krisztus örök igazságait hirdeti, a hívekben a boldogító hitet fejleszti, azok szivébe a megelégedés boldogságát csepegteti. Nagy munkával, sok nélkülözéssel jár e pálya, de megvan annak nemes jutalma is: a nyugodt lelkiismeret bizonysága a kötelességek hű teljesítése mellett és a híveknek odaadó szeretete; oly jutalom, mely értékesebb minden világi jutalomnál. Ezt a jutalmat engedé meg a Mindenható neki élveznie, mert egyházközségében a hosszú ötven év alatt soha meghasonlás nem zavarta meg egyházi híveinek ragaszkodását, mert a pestmegyei egyházmegye bizalma s