Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1897. október

6 8. szeretete nyújtott neki tágasabb munkakört, midőn főesperesének megválasztotta, s mert nem is remélt s ép ezért annál boldogítóbb jutalmat nyert akkor, midőn egyházmegyéje határain túl, az egész bányai kerületben elismerésre találva, a püspöki székbe emeltetett. Isten kegyelmének köszöni e jutalmat és a kerület szeretetének; hálát rebeg ezért Urának, hálás köszönetet mond a kerületnek s azzal a fohászszal végzé megható szavait, hogy: Isten áldja magyarországi ev. közegyházunkat, Isten áldja kerületünket, annak buzgó tisztviselőit és minden hithű tagját. A közgyűlés az ékes köszönő szavakat püspök úr lelkes éljenzésével viszonozza. 8. Ezután Sárkány Sámuel püspök úr következő évi jelentését terjesztette elő: Nagyméltóságú Felügyelő úr, főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Midőn közgyűlésünk mélyen tisztelt tagjait teljes tisztelet és hitrokoni szeretettel üdvözölném, évi jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Mindenekelőtt fájdalmasan kell megemlékeznem azon súlyos veszteségről, mely magyarhoni ág. hitv. ev. közegyházunkat néhai Péchy Tamás, a tiszai egyházkerület nagyérdemű felügyelőjének elhunyta által érte. Sokkal ismertebbek az ő fényes tulajdonságai, melyek számára közelismerést és tiszteletet biztosítottak úgy a politikai közpályán, mint az egyházi élet munkamezején. A haza és nemzet üdvére irányult működését érdem szerint méltatta a koronás király, a törvényhozó testület, a megye és a közvélemény. Az egyház terén szerzett nagy érdemeit hálás tisztelettel említi e magyarhoni egyetemes egyház, melynek évek hosszú során lelkes, munkás, oszlopos vezérlő tagja volt, s hithűségét, bölcseségét, mint a közzsinat elnöke, mint a tiszai társkerület érdemdús felügyelője fényesen érvényesítette. Köztisztelet és közrészvét kisérte örök nyugalma csendes helyére, s az örök biró kezeiből elvette jutalmát, az örök élet kervadhatlan koszorúját. Örökítse meg drága emlékét a bányai egyházkerület is jegyzőkönyvében s fejezze ki a boldogult iránt táplált érzelmeit gyászoló családjához intézett részvétiratban. Engedje meg a főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés, hogy még egy érzékeny veszteségünkről is megemlékezzem, t. i. néhai Moczkovcsák János, zólyomi egyházmegyénk munkás, erélyes s hitbuzgó főesperesének elhalálozásáról. Elete derekán ragadta el őt körünkből a kérlelhetlen halál. Az ő bölcs és tapintatos kormányzásáról tanúskodik a jól rendezett zólyomi egyházmegye. Legyen az ő emléke is áldólag említve jegyzőkönyvünk lapjain.