Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. december, rendkívüli

14 8. kívántatik az is, hogy az egyház körében mindenek az állam törvényeivel egyezőleg, hazafias szellemben történjenek. A vallás-erkölcsi élet éber felügyelete a főpásztornak főkötelessége. A Krisztus evangyélioma hitünknek forrása s életünk szabályozója. Attól függ egyházunk ereje és dicsősége vagy hanyatlása, a mint felekezetünk hitelveihez buzgón és lelkesen, vagy lanyhán és közönyösen ragaszkodunk. Magamról szólva, őszintén bevallom, hogy egyházunk positiv tanaihoz híven ragaszkodom. Negyvenhárom év óta hirdetem a Krisztust és az ő evangyéliomát; nem azt a Krisztust, a kit a hitújítók csupán mint az emberi tökély eszményképét állítanak fel, hanem azt a Krisztust, a kiről Péter apostol azt vallja, «hogy nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely alatt kellene nekünk megtartatnunk». (Apóst. Csel. IV. 12.). Én ebben a Krisztusban, az emberiség üdvözítőjében hiszek, s azt a Krisztust hirdetem, a ki nekünk váltságot szerzett bűneinkért s kiengesztelt az Atyával. Meggyőződésem,hogy az apostoli korszak s az első századok keresztyén hitvallói és vértanúi ezzel a hittel győzedelmeskedtek a hatalmas Róma pogány istenei felett, és a magyar protestáns egyháznak hitükhöz halálmegvetéssel ragaszkodó tagjai az üldöztetés gyászos napjaiban ezzel a hittel szenvedték el a börtönt, a máglyát s a kínos halált, hogy örökül hagyhassák számunkra ezt a boldogító, evangyéliomszerű tiszta hitvallást. Ma is, a hol virágzó protestáns egyház létezik, a hol hitbuzgó, egyházszerető evangelikus nép lakik, a hol ékes templomok és czélszerű iskolák épülnek, ott nem a modernek Krisztusa, hanem az evangyéliomi Krisztus hirdettetik; ellenben a hol a templomi beszédeket nem az üdvösség evangyéliomának szelleme lengi át, ott nemhogy nem épülnek új templomok, de a régiek is lassanként omladoznak, pusztulnak. Azonban, nehogy azt a vádat emelhesse valaki ellenem, hogy az ily elvek mellett megtagadom a Protestantismus legfőbb elvét: a szabad gondolkodást, a szabad fejlődést és haladást, meg kell jegyeznem, hogy én a tudományos haladásnak ellensége egyáltalában nem vagyok, csak a szószék evangyéliomi jellegét kívánom megóva tudni, nehogy ott egyéni vallásos nézetek hirdettessenek a hívő protestáns közönségnek. A tudomány ölelje fel a kor eszméit, kutasson és bírálgasson, de itt is a protestáns hittani szék illő kegyelettel viseltessék az egyház hitelvei iránt. Egyházkerületünknek hittudományi tanszéke nincs, de van közös, egyetemes akadémiánk. Jeles tanárok alaposan készítik itt elő ifjainkat, méltán megérdemlik, hogy az egyetemes egyház ezen első theologiai akadémiánkat kellő figyelemre méltassa, kivált nagyobb anyagi támogatásban részesítse. De ha csupán a hittudomány különféle rendszerei és irányainak ismeretére oktatnák a lelkészi pályára készülőket, úgy szerény nézetem szerint, még nem volna elérve a magasztos