Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

14 Itt elbúcsúztam az engem 12 napig tartó utamban hűségesen kisélő és kiválóan támogató Bodó Lipóttól, aki akár mint helyi, akár mint esperességi felügyelő egyháza iránti szeretetét és komoly ragaszkodását ezúttal is nemes lelke egész odaadásával bebizonyította. Isten áldása kisérje őt s'övéit azért is, amit egyháza szolgálatában s ez által a haza iránt is oly kitűnő ügyszeretettel eszközölt és eszközölni fog ezután is. Hálára kötelezett még Kosztolányi Aurél, esperességi világi jegyző úr, mint aki engem Körmöcztől fogva készségesen és ügyszerető odaadással kisért s végezte a látogatási jegyzői tisztet mindaddig, míg ezen tisztében — a lévai és f.-vezekényi egyházban a szelezsényi lelkész Sárkány Dezső, mint esperességi jegyző föl nem váltotta. A megye alispánjának Mciricissy Istvém úrnak, aki az illető járási szolgabíró urak által hivatalos eljárásomnak súlyt kölcsönzött s a nagy-szelezsényi látogatásnál maga is — az árvaszéki elnök úrral — személyesen részt vett, ezennel hálás köszönetemet fejezem ki. A buzgó és tapintatosan eljáró esperes Baoh Károly elkísért egész Garam-Nánáig, öntudatában annak, hogy a mi reá bízatott, mint esperesre, azzal nemcsak hűséggel beszámolt, de azt gyarapítania is sikerült. A barsmegyei esperesség egyelőre, szerintem, fenntartandó, ezt javasolja nagy számú evang. értelmisége. Hogy az ellenreformatio annyira pusztított a nép közönségében e megyében, nem feltűnő annak, aki a helyzetet ismeri. Lehet, hogy nem sokára politikailag és közigazgatásilag más alakulás következik be s ez esetben az egyházmegyei czélszeríibb beosztás is napi rendre kerülhet, E folyó év január havában Ö Méltósága, az egyetemes felügyelő úr az 1884-ik évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 65-ik pontja szerint fölhívott, nyilatkozzam, mint a zsinati bizottság egyik tagja, hogy megkezdje-e ismét a zsinati bizottság munkálatait; mert ha — úgymond — a bizottság tagjainak többsége a zsinat előkészítése s a bizottság egy behívása mellett fog nyilatkozni, ez esetben legközelebb egybehívja a bizottságot; ha ellenben a többség a zsinattartást jelenben czélszerütlennek tartja, ez esetben csak az egyetemes gyűlést megelőző valamelyik napra hívja össze. Én úgy nyilatkoztam, hogy jelenleg a zsinattartást nem tartom czélszeriinek — s minthogy az egybehívás meg nem történt, következtetem, hogy a bizottság többsége ugyanazon véleményben van. Ennyit szükségesnek tartottam jelezni az ismert pestmegyei esperességi indítványnyal szemben. A kerületi gyűlés bölcs belátásától fog függni, e tekintetben határozni.