Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

15 Pancsován, — 1. sz. 1200. — Ezen egyháznak megalapítója néhai Querfeld Frigyes kőmíves, később építőmester volt, hannoverai származású. Ezen hitbuzgó hívünk, mint egyszerű vándorlegény, 1809-ben jött Pancsovára s itt letelepedett. Utána jöttek egyesek Meklenburg és Badenből. Mig a hazában szerte szabadon terjeszkedhettek az evangélikusok, itt az akkoriban katonai végvidéken többé-kevésbbé csak is tűrettek. A reversalisok erélylyel űzettek s alig volt remény, hogy itt valaha virágzó egyház létesülhessen. 1836-ban a néhai Szeberényi János püspök váratlan megjelenése lelkesedést és erőt nyújtott a hitünkhöz hűknek. Querfeld a téglaégetéshez szükséges munkásokat Cservenkáról hívta meg, 60 tiszta evang. családot. Ezek nagyobb része itt telepedett s példájokat követték más evang. családok Szivacz és UjYerb ászról. 1841-ben néhány evang. hitrokon nagy lelkesedéssel 2000 frtot szavazott meg a Pancsován létesítendő anyaegyház alaptőkéjéül. Mindazáltal csakis 1848. febr. 25-én jött meg a városi tanácsnál számtalanszor sürgetett, a főhadi kormányszék részéről a még 1841-ben adományozott 32 hold birtokba vételének jóváhagyása. —- 1847-ben a főhadi kormányszék meghagyta a városi tanácsnak, hogy a pancsovai evang. híveket utasítsa illető superintendensükhöz, hogy ez nem találja-e kifogásolandónak anyaegyházzá való alakulásukat s midőn ez kívánságukat támogatta, 12 évi tárgyalás után az evang. hívek valósíthatónak hitték már a közel jövőben szívbeli óhajukat. Ámde a viharos 1848 mindent meghiúsított úgy, hogy csak 1854-ben választatott meg itteni lelkészül Schneeberger János. A felekezeti és községi iskolák feletti vitában szomorú pártoskodások támadtak a hívek között. Ezen kívül az egyházi számadások felett is keletkezett gyűlöletes viszálkodás, mely mindinkább elkeseredetté vált. Nagy munka várt az 1877-ik évben hivatalába lépett Schwalm Györgyre, mostanig példásan s hithűn működő lelkészre, különösen a megzavart béke és rend helyreállítása tekintetében. 1878-ban 60 férfi tagja a zavargóknak két róm. kath. polgár vezetése alatt megjelent tömegesen a paplakon, kijelentve a két tanú előtt, hogy az ág. h. evang. egyházból kilépni s a lielv. hitv. egyházba áttérni szándékuk. Ezeknek példáját mások is követték, úgy hogy 105 lélek tért ki az evang. egyházból s egyesülve a helv. hitv. magyar hívekkel, egy egyesült magyar és német ajkú lielv. hitv. egyházat alapítottak — Á békés-bánáti helv. hitv. esperesség, — bárha megkerestetett, hogy ezen eseménynyel szemben várakozó állást foglaljon el, — csakhamar siettette a 105 ág. h, evang. egyháztagnak egyházunktól való végleges elszakadását. Az elégületlenek ezen lépésével a béke az egyházban ismét helyreállt. Mellőzve a kelletlen „temetőbirtoklási" vitás ügyet, mely annyiban mostanig megoldatlan, a mennyiben a helv. hitv. hívek