Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1875. november

8 Bajsa — 1163 lélek — a bács-szerémi esperesség egyik legziláltabb állapotban levő egyháza. Lelkésze Babilon Lajos alig képes megküzdeni a fennálló kedvezőtlen viszonyokkal s a közelfekvő Pacsér — a nazarénusok ezen legkiválóbb gyűlhelye —kártékony hatással van híveire. A paplakot területével együtt az egyházbeliek eladták s épitettek ugyan uj lakot, minden felügyelet nélkül, de korántsem olyat, aminőt illett volna. Lelkészük már két év óta fogadott szálláson lakik s a lakbért maga fizeti. A szülők gyermekeiket rendetlenül vagy épen nem küldik iskolába, melyet külömben a számos nazarenus szülők gyermekei szinte látogatnak, de az egyház terheit viselni eddig vonakodtak. A tanterem a legprimitívebb állapotban, ülőhelyek nélküli és minden tanszerek híjával vagyon. Szóval, ha ezen egyház újjá nem születik, végfeloszlásának néz elébe, pedig egyike a még 1785-dik évben keletkezetteknek. Eszerint az egy bajai egyházon kivül — mely fekvésénél fogva inkább a pestmegyei esperesség egyházaihoz lenne csatolandó - a bács-szerémi esperesség valamennyi egyházairól, mint általam kanonszerüleg meglátogatottakról a főt. kerületnek beszámoltam volna. Fölemlítem egyszersmind hálásan, hogy a közigazgatási hatóságok részéről mindenütt a legnagyobb előzékenység és készséggel találkoztam, mihez ő mltsága Mártonfy Károly főispán és esp. felügyelő ur kiváló figyelme nagy mértékben járult. Nem mulaszthatom el egyszersmind jelenteni, hogy a különféle vallás felekezetű lelkészek és elöljárók kivétel nélkül szívélyes részvétet tanúsítottak. Hű kísérőim itt is, mint a nyári látogatás alkalmával, nt. Belohorszky Gábor főesperes és Bierbrunner Gusztáv főjegyző valának, amiért is nekik szives hálát mondok. A mag elvettetett; Istentől való az áldás ; én legalább a legjobb szándékú igyekezettel jártam el e munkámban. Ezen egyházi látogatás alapján s a tett tapasztalatok nyomán tanácsoltam, javasoltam a tiszttársaknak, hogy az anyakönyveket magyar nyelven vezessék. Miután azon indítványom sok helyen rosszalólag fogadtatott, szükségesnek tartom itt ismételten sürgetni azt s újra ajánlani, mint tisztán hazafiúi, de egyszersmind felekezetünk érdekében való s minden elfogulatlan által híven s őszintén követendő eljárást. Hivatkozom az e tekintetben a 40-es években hozott egyetemes és kerületi határozatokra. Hivatkozom azon tényállásra, hogy a legtöbb, különösen szláv egyházban azon határozatok hozatala óta az emiitettem anyakönyvek csakugyan magyar nyelven vitetnek — az azelőtti latin nyelv helyett — s azért az érintett egyházakat semmi baj sem érte.