Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-04-15 / 15. szám

XX!. évfolyam. Előfizetési ár: Keszthely, 1917. április 15. Egész évre Fél évre Negyed évre Egyes sz. ára 10 — K 5 — K 2-50 K 0 20K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 15. szám. Kéziratokat a szerkesztőség timére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Szervezzünk polgári őrséget a piac ellenőrzésére. Partra szállottunk. Bevonhatjuk megtépett vitorláinkat, mert a szelek mérgét kiállottuk. . . Az igaz, hogy erszényünk kiürült, a kabátunkat is leszedték rólunk s most üres zsebbel és üres hassal elmélkedhetünk a húsvéti szent ünnepek alatt szenvedett nélkülözéseinkről Hogy minő irtózatos drágaság uralkodott az ünnepeket megelőző napokban a piacon, hogy minő határtalan kapzsisággal, szivtelenséggel és szemtelenséggel fosztogattak bennünket az élelmiszer uzsorások a »nagyhét* szent napjain, arról könyvet lehetne irni az utókor számára. És mindezt a törvény és rendeletek szigorú tilalma ellenére és minden ellenőrzés nélkül. . . És mikor a szent ünnepekre öszszekuporgatott pénzünk már a fosztogatók, a lelketlen árdrágítók és uzsorások zsebébe vándorolt, minő lelki nyugalommal tértek be az Isten házába, a Krisztus koporsójához »ájtatoskodni«, — ez szintén feljegyzésre méltó. Micsoda átok, micsoda gonosz szellem foghatta meg ezt a népet, hogy a háború vérözöne idején, amikor egymás támogatására volna szükségünk, amikor a szegény városi nép férfijai ép ugy küzdenek, ép ugy harcolnak és szenvednek a hazáért — és ő érettük is—, mint az övéké : ilv hihetetlen kapzsisággal vetette magát a Mammon karjaiba, sirba zárva lelkiismeretét, emberbaráti szeretetét, minden nemesebb érzését s élete sarkcsillagává téve a fogyasztó közönség vagyoni tönkretétele árán való gyors és hirtelen meggazdagodását ! A pénz ördöge lett úrrá e népen s a brutális anyagiság ejtette egészen hálójába. Nem okoljuk a hatóságot ezért a tűrhetetlen, a törvény paragrafusaiba ütköző cselekményekért, hogy ezek megtörténhettek és hogy a jövőben is meg fognak ismétlődni ; mert teljes mértékben belátjuk, hogy a megelőző és megtorló intézkedések megtételére elég ideje nincs s elég anyagi erővel sem rendelkezik. De azt hisszük, a hatóság is befogja látni, hogy ez az állapot tovább igy nem maradhat s hogy itt tennünk kell valamit, annyival inkákbb, mert nem csak a termelők ellen, hanem —_ sajnos — a fogyasztók egy része ellen is kell védekeznünk, akik nem egyszer maguk is beállanak árdrágítóknak s akiknek némi mentségül legfeljebb kényszerű helyzetük szolgálhat. A hatósági közegek elégtelensége miatt, a piaci árak ellenőrzésére polgári őrséget kellene szervezni, melynek feladata lenne az árdrágítók kinyomozása, rajtakapása és az illetékes büntető hatósághoz való feljelentése, akár a termelök, akár a fogyasztók táborába tartoznak is az illetők. Nagykanizsán ezt az ellenőrzést maga a fogyasztó közönség gyakorolja. Ott nem tartják ezt a cselekményt >spicliskedésnek«-nek és lealázőnak, mint minálunk Keszthelyen. Nincs is ott annyi visszaélés most már a piacon, mint minálunk s ha fordul is elő egykét eset, az árdrágítót a törvény sújtó keze majdnem elkerülhetetlenül utoléri. Eleinte egész sereg árdrágító megbüntetését olvastuk a kanizsai lapokban s a »díszes* névsorban nem egyszer találkoztunk előkelőbb urnök neveivel is. Nálunk a fogvasztó közönségnek az ellenőrzés és feljelentés derogál, vagy pedig puszta kényelemből, vagy mondjuk : lustaságból szemet huny az árdrágítás előtt, nem gondolva meg, hogy ez által nem csak önmaga ellen vétkezik, mert anyagi romlásnak teszi ki magát, hanem hazafiatlanságot is követ el. A polgári őrségre azt hisszük akadna elé"; megbízható ember. o o Azért melegen ajánljuk ezt az eszmét az illetés hatóságok figyelmébe. A Balaton vízállásához. A Balatonnak 1903. évben volt alacsony vizálásából kifolyólag a somogyi fürdők által a Balaton vizének emelése érdekében megindított mozgalom, mely a budapesti napilapok utján országos mozgalommá fejlődött, szülte az 1904. év junius hó 22-én Balatonfüreden megtartott értekezletet, a melyben a partmenti birtokosok, kik az alacsony vizái lást megtartani óhajtották és a fürdősök, kik a fürdők érdekeinek az alacsony vízállás általi veszélyeztetése miatt szálltak síkra, ütköztek meg egymással. Élénk emlékezetemben van az értekezlet lefolyása, melyen az érdekeltek követeléseiket előadták, mely végül heves szóharccá fejlődött és a felizgatott kedélyeket csakis a földmivelésügyi kormány képviseletében megjelent Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, országos vizépitészeti igazgató, nemkülönben dr. Loczy Lajos egy. tanár, európaihirü geológusunk szakszerű felvilágosításai tudták annyira lecsillapítani, hogy végül az értekezlet azon általános megnyugvással oszlott széjjel, miszerint a kormány mindkét fél érdekeit szem előtt tartva, egy fix viz niveaut fog megállapítani, melyet a Sió meder megnagyobbítása és a zsilipek szakszerű kezelése által igyekezni fog fenntartani. Természetesen ezen Ígéretet a kormány részéről ugy értelmeztük, hogy az a legközelebbi időben kivitelre kerül, vagyis, hogy legkésőbb 3—4 év alatt a Sió medre akként lesz kiépítve, hogy hasonló kellemetlenségek elő nem fordulhatnak. A Sió csatorna vizemésztő képessége ez időben másodpercenkint 24 köbmétert tett ki, mellyel a szakértői vélemény szerint a Balaton felszíne egy naptári évben 124 cm.rrel apasztható. Tekintettel arra, hogy a Balaton felszíne ca. 600 km

2, vizkörnyéke pedig kb. 2000 km

2, a Sió-csatornán át eltávolítható víztömeg és a természetes évi párolgás a mely normális csapadéka erekben 60—70 cm. is kitesz, képes a Balaton vizének magasságát a kívánt niveaun fenntartani. Tudvalevő dolog azonban, hogy a csapadékmennyiségek változása bizonyos időszaki hasonlatosságokat mutat. Megfigyelések alapján a maximum 14—15 évenként tér vissza, a mely időszakból 7—8 éven át a csapadék mennyiség fogy, a következő 7 — 8 évben pedig állandóan emelkedik, mig a 15 évben a tetőpontját éri el. A legutóbbi 7 évben a csapadékmennyiség állandóan emelkedett, miáltal Balatonunk átlagban 150 cm.-rrel magasabb viveaut mutat, mint a normális esztendőkben volt. Ily víztömeg mellett most már nemcsak a parti gazdaságok, de majd az összes fürdők szenvednek, ugy, hogy általános a feljajdulás a magas viz miatt, a min segíteni az egész Balaton környéknek eminens érdeke. Tudomásom van róla, hogy bár a Sió csatornának kibővítése, mely 1904-ben 3 — 4 éven belül megígértetett, de még máig sem készült el, folyamatban van s az eddigi II.kénti 24 m

3 befogadó képességű medernek, 48 m

3 befogadására készülő csatorna kiépítése 1918 május havára ujabban is megígértetett, de szerintem ezen ígérettel mi érdekeltek nem elégedhetünk meg. A Balatont övező gazdaságok, valamint a balatoni fürdők érdeke által felölelt közgazdasági értékek megóvása szempontjából mielőbb egy érdekeltségi ankét összehívását kell sürgetnünk, a melyből kifolyólag törvényhozási szanktiót kell megszorgalmaznunk a Balaton vízállásának szabályozására, mert minden négyszögméter, a mit a Balaton magas vizszine a produktív területből elvon, ép oly kár, mint az, amelyet az ellenség hódit el tőlünk. Különös fontosságú közgazdasági tényező lesz a Balaton a jövőben, midőn nemcsak minden négyszögméter területre lesz szükség, hogy azt produktívvé tegyük, de a hazai fürdők felvirágozása is remélhetőleg óriási lendületet fog venni. Sajnos volna a magyar nemzetre, hogy e nemzeti kincsét továbbra is elhanyagolná, miért is bátran bizhatunk a törvényhozó testületben, hogy a Balaton ügyet felkarolva törvényhozás által fog gondoskodni a Balaton szabályozásáról, ugy, hogy a legutóbbi évekhez hasonló károkat többé ne kelljen szenvednünk. Ha a hollandia tenger niveauja alatti 4— 5 méteres területeket mezőgazdaság céljaira használ, miért ne tudná a magyar technika megoldani, hogy a Balaton átlag szintje felett 1 — 172 méter magasan fekvő területeink ne kerüljenek viz alá. Bizalommal fordulunk a Balaton kormánybiztosához sipeki Bálás Béla főispán úrhoz, hogy a kormánynál ügyünk fontosságát előadva, a közeljövőben egybehívandó balatoni ankéthez mindazon garantiákat megszerzi, melyekre a jövőben bátran építhetünk és nem fog többé előfordulni a maihoz ha-