Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-04-15 / 15. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 április 15. sonló állapot, midőn nemcsak egész közsé­gek állattenyésztése ment teljesen tönkre a magas vízállás folytán elborított rétek és le­gelők megsemmisülése által, nemcsak a íüloxera által elpusztított Balatonvidéki szől­lők helyett telepitett homoki szőlők pusztul­tak ki, hanem virágzó fürdőtelepek állanak elhagyatva és üresen, miután a víz a milli­ókra rugó építkezéseket teljesen tönkre tette. A segítségre sürgős szükségünk van, különösen a Balaton környékét alkotó rét és legelő területek szempontjából, a melyek a talaj mély tőzegrétegeit (5—7 m.) tekintve, a magas víznyomás következtében máris 40—50 cm. sülyedtek, ugy, hogy ha a víz­állás hamarosan le nem szállíttatik, ezen te­rületek még jobban lesüllyednek, miáltal azok teljesen értéktelenekké válhatnak. Balatonhidvég, 1917. április 10. Reischl Richárd. A tisztviselő-kérdés és a közönség. A tisztviselőkérdés elérkezett oda, a hova immár a félszázados kapkodásnak, rend­szertelenségnek azt teljes bizonyossággal el kellett vezetnie : a gátszakadás állapotába. Az évtizedek óta felgyülemlett bajokhoz csat­lakoztak a háború által teremtett állapotok, a tisztviselők,— mondjuk ki őszintén a mi­nisztertől le a Xl-ik díjosztályig kétségbeesett harcot kénytelenek vivni életük fentartásáért, éhség, nyomor fészkelte meg magát azok háztartásában. Az államnak ezen a frontmö­götti bajon éppen ugy kötelessége segíteni, amint kötelessége ellátni a fronton harcoló katonaságot. Minden rokonszenvünkkel, em­beri érzésünk teljes melegével sürgetjük a tisztviselők számára a gyors és az igazi se­gítséget, mert lehetetlen, hogy a magyar ál­lam igazságszolgáltatási és közigazgatási ím­periuma azok által kezeltessék, a kik éhez­nek, fáznak, nyomorognak, mert ha a magyar állam ezt megtűri, meg fog születni halálos bizonyossággal a magyar csinovnik, aki el­veszi az államtól a kevés fizetést s annak a megélhetési kiegészítését a kezeiben levő ha­talomnál fogva be fogja szedni a közönség­től. Itt, ezen a ponton van a gátszakadás; az államnak, anyagi erejének utolsó megfe­szítésével is gondoskodni kell arról, hogy az anyagi ekszisztencia feltételeinek a megadá­sával biztosítsa tisztviselői számára a füg­getlenséget, a hozzáférhetetlenséget, mert ezek nélkül közigazgatásunk és igazságszol­gáltatásunknak a csődje elkerülhetetlen. A gátszakadásnak ezt a romboló mun­káját bizonyára meg fogja akadályozni az állam, a mely semmi esetre sem engedi meg azt, hogy épen a háború alatt, majd a béke elkövetkeztével, a mikor leginkább lesz szük­ségünk az ép, erőteljes, minden oldalról hoz­záférhetlen közigazgatásra, minden polgár meg nem találja védelmét a becsületes, a gyors és ahhoz értő állami szervezetben. A tisztviselőkérdés anyagi oldalának a rendezése a polgárok terhét fogja képezni. Az egyenes és közvetett adók hozamának az emelkedése képezi ennek fedezetét : minden adófizető hozzájárul tehát ahhoz, hogy az állami tisztviselők helyzete javíttassák. És egészen természetes, hogy az adófizetők ösz­szesége ezekért az áldozatokért ellenszolgál­tatást is követel. Jobbnak, gyorsabbnak, a polgárok érdekeivel inkább törődőnek kell lenni annak a közigazgatásnak, a melynek felfokozott terheit a polgárság vállalja. Ezt meg kell hozni a tisztviselőkérdés köszöbön álló rendezésének, amiből egyszeire kell kifakadni a magyar állam közigazgatá­sának a szó magasabb értelmében és az ál­lami tisztviselőikar jólétének. Ezek elodázha­tatlan kapcsolatban vannak egymással. — Meghívó. A keszthelyi ipartestület 19t7. évi április hó 22-én délelőtt fél 11 órakor a városháza tanácstermében tartja XXXII. rendes évi közgyűlését. A tárgysoro­zatról jövő számunkban bővebben. Dr. Harmy Ödön | Egy tevékeny, eredményében áldásos, szorgalomban ernyedetlen és a végsőkig ki­tartó munkásságu élet fonala szakadt ketté dr. Hanny Ödön keszthelyi járási-, her­cegi- és zalavári apátsági urodalmi orvosnak folyó hó 10-én, reggel l órakor történt el­halálozásával. A legszebb pályák egyikén működött, életét, tudományát, ambícióját a betegek gyógyításának szentelvén s bár élete gyöke­rét már hosszabb idő óta halálos betegség emésztette, mely erős szervezetét csakhamar tönkretette s bár anyagilag nem volt ráutalva, hogy az egészséges embert is kifárasztó és megviselő nehéz orvosi pályán tovább mű­ködjék,— azért betegsége dacára is az utolsó percig kitartott, amig csak a halált­hozó kór végleg ágyba nem döntötte. Szeretett nejét már korán elvesztette. Két fiatal leányát rövid időközökben ragadta el tőle a kérlelhetetlen halál. Meghalt édes atyja is s ez idő óta csak jó, öreg édes­anyjának és egyetlen fiának, — meg a bete­geknek élt. Ugy látszik a munkában keresett balzsamot és némi enyhülést azokra a fájó sebekre, melyeket a sors kíméletlen csapásai ejtettek szivén. A világháború forgataga magával ra­gadta egyetlen, szeretett fiát : dr. Hanny Andor ügyvédet is s míg az édesatya itthon a halállal vívódott, teste a kínzó fájdalmak­tól vonaglott, szerető atyai szivének és lel­kének epedő, bus sóhajai pedig a messze idegenbe repültek, — addig az egyetlen, a szerető és szeretett fiu az édes atya beteg­ágyától távol, a harctéren volt kénytelen ha­zája iránti kötelességét teljesíteni. És dr. Hanny Ödönnek,— aki egész életében csak jót tett — nem adta meg a sors, hogy mielőtt lelke elszáll muló földi porhüvelyéből, utolsó tekintete fián csüngjön és lehanyatló atyai kezét áldolag emelje an­nak feje fölé. Halálhíre nem jött váratlanul, mert már hónapok óta betegeskedett és felgyógyulásá­hoz nem volt remény ; de azért mindenki mélyen megilletődött a szomorú hir hallatára. Vele a keszthelyi orvosi kar egyik erős oszlopa dőlt a sirba Lengjen sok ezer meggyógyult betegé­nek elismerése és hálája a munkás férfiú sirja fölött ! Temetése folyó hó 13-án délután 4 óra­kor ment végbe, nagy részvét mellett. Családja a következő gyászjelentést adta ki : Dr. Hanny Andor ugy a maga, mint alulírottak, valamint az összes rokonság ne­vében is mélyen szomorodott szívvel jelenti, hogy felejthetetlen jó édes apja dr. Hanny Ödön főorvos folyó hó 10-én reggel 2 óra­kor, életének 62. évében, hosszú és kinos szenvedés után nemes lelkét Teremtőjének vissza adta. A drága halott hűlt teteme f. hó 13-án délután 4 órakor fog beszenteltetni s a Szent Miklósról nevezett temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő Szt.­mise áldozat ugyaneznap reggel fél 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Keszthely, 1917. április hó 10. - Áldás és béke ham­vaira. — Hanny József, Kelemen Ferencné, Hanny Kata, özv. Sebestény Lajosné, Hanny Marianne testvérei Özv. Hanny Andorné édesanyja. Kelemen Ferenc, Lehrman Ferenc, Kayser Lajos, Kayser Vilmos sógorai, Hanny Józsefné Appel Ilona, özv. Hanny Elekné Dedinszky Ilona sógornői. — A gazdasági szükséglet címén visszatartható burgonya. A burgonya kötelező bejelentésére és rekvirálására vo­natkozó eddigi rendelkezésekkel szemben, — mint a hivatalos lap 4-ik száma közli — ezentúl gazdasági szükséglet cimén csakis annyi burgonya tartható vissza, amennyi a gazdaság vitele és az állatállomány föntar­tása érdekében feltétlenül szükséges. Ezt a mennyiséget a rekviráló-bizottság állapítja meg. A fényűző hölgyek. A fényűzés ellen paragrafusokat kértek nemes úrasszonyok, akik ugylátszik, nem túl­ságosan tudják, hol kezdjék ki és hol fogják meg ezt a nehéz problémát. A hölgyek ruhája ma több szövetet emészt föl, mint más időkben. Ez az ostoba és időszerűtlen divat a posztógyárak mai küzdelmes erőfeszítése mellett nem csak meg­gondolatlanság, de hazafiatlan fényűzés is. Fényűzés az is, hogy a nők egy része a legdrágább kalaptollakat, legfeltűnőbb ék­szereket éppen a háborús nélkülözések kor­szakában kezdték el hordani. Széltében diva­tos lett az egész selyem ruha, melyhez a kelmét svájci vasúton Franciaországból hoz­zák. Fényűzés a magasszáru cipő bőrszükség idején. Ezeknek a hölgyeknek, akiknél az os­toba divat majmolása mindennél előbbrevaló, aligha fogja fényűző kedvét mérsékelni a hatósági beavatkozás. A lelkükben van a fényűzés ; kedélyük, temperamentumuk az, ami nem simul a mai nehéz időkhöz. Lépjenek föl személyes bátorsággal a nemes úrasszonyok e felcicomázott divatbá­bok ellen ugy, mint az egyetemi ifjak azon a bizonyos estén, amikor Kussuth Lajos te­metésére készültek. Szóllitsák meg a fény­űző asszonyokat, leányokat a korzón s mondják meg nekik, értessék meg velük, hogy háború van, hogy millió az éhező és szenvedő emberek száma, száz és százezerre rug a hadiözvegyeké és árváké s ha anyagi jólétüknek külsőleg is kifejezést kívánnak adni, van erre a hadijótékonyságnak ezer és ezer módja és nem kell a gazdagságnak ép a bő selyemszoknyákban, a hosszúszárú cipők­ben és a structollas kalapokban nyilvánulnia. A megszégyenítés talán fogna rajtuk jobban, mint a törvény és a paragrafus. A szénliiány és a tavaszi szántás. Rendelet jelent meg, hogy minden te­rületet be kell vetni. Az őszi buzavetés si­került is ; a háború előtti években sem ve­tettek el több őszi búzát, mint a mult ősszel. Ez azonban még a legjobb eredmény mellett sem pótol mindent. Most elérkezett a tavaszi vetés ideje, A legsürgősebben fel kell használni a ked­vező időjárást a tavaszi vetésekre. El kell mielőbb vetni a tavaszi búzát, tengerit, bur­gonyát, hüvelyeseket stb. A vidéki gazdák egy része azonban bajban van, mert gazdasági szerszámai kija­vításával nem készült el előre. Elégnek tar­tották, ha a régi szokáshoz híven ekéiket, boronáikat most javíttatják ki a kovácsnál. A kovácsok azonban nem képesek a mun­kálatokat elvégezni, mert soknak nincs szene. A kovácsmühelyek tüze kialudt a műhely fujtató helye kihűlt. A nép pedig százszámra hordja hoz­zájuk az ekéket, amelyek élezés nélkül nem törik fel a földet. A szegény kovácsiparosok pedig futnak fühöz-fához, elpocsékolják a drága időt, a föld pedig ott hever szántatla­nul, vetetlenül s a tavaszi nap kicsalja rajta a gyomot, burjánt. A kovácsok számára a szén megszerzése nagyon fontos gazdasági érdek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom